János püspök.
János püspök.
A kiközösítés miatt felgerjedt boszúja először a nyitrai püspök ellen irányúlt. Jól felfegyverzett hadát Mihály fia Simon által vezetteté Nyitra vára ellen. Ő maga a közelben húzódott meg. Simon serege könnyen elbánt a kevéssé védett várral. A mint János püspöknek a kalocsai püspöki értekezleten elmondott szavaiból tudjuk, a várost csalárdsággal elfoglalta, mindent felprédálván, felgyújtotta. Hatalmába keritette a felső-várost és a várat is. A kanonokok házait felgyújtatta, a falakat, a tornyokat földig lerombolta s a püspöknek mintegy 2000 márka kárt okozott. Azután a püspököt maga elé idézte, a legdurvább módon szidalmazta, gyalázta, sőt tőrét kirántva, reája rohant, hogy meggyilkolja. Ekkor lépett be Csák Máté. Közbe vetette magát és megmenté a püspök életét. Igen valószínü az a gyanú, hogy a kényúr ezt a jelenetet előre kieszelte hívével. A védő, a nagylelkű szerepében akart megjelenni, hogy hasson a tőle elfordult népre s esetleg engedékenységre bírja a kiközösítéshez csatlakozott püspököt.
A fogás azonban nem sikerült. A püspök hajthatatlan maradt. Máté tehát átadta a várost Simonnak, ki azt megszállotta, a püspök összes jövedelmeit lefoglalta, a hozzá hű jobbágyokat kínozta, alattvalóit sarczolta. Máté többi hívei pedig a püspök távolabbi birtokaira törtek s azokkal Simon 562módjára bántak el. Ily sors érte Csekét, Körtvélyest, Pereszlény táját, Nagy- és Kis-Köröskényt, Diákfalvát, Dubniczát, Podluzsánt, Szkacsányt, Emőkét és Pogrányt. Máté maga a Trencsén körül fekvő birtokokra vetette magát s a püspök trencsényi házában kutyáit és peczéreit szállásolta el.
János püspök élénk színekkel festi a nyitramegei püspöki jobbágyok sanyarú sorsát. Csák és csatlósai learatták vetéseiket, lekaszálták rétjeiket. Zsarnokaik gulyáit, nyáját, csordáit nekik kellett legeltetniök; baromfit, sertést hízlalniok; ha valamijök még maradt, azt a kutya-peczérek etették fel falkáikkal, kik feltörvén az ajtókat, mindent elvittek, mi kezök ügyébe akadt s ráadásul a gazdát elverték, vérbe-fagyba hagyták. Ezen felül mindennemű munkára kényszerítették őket. Tömérdek rókabőrt kellett kiszolgáltatniok; Trencsény és Tapolcsány erősítésére ők ásták az árkokat, hordották a követ és gerendákat. Építettek bástyákat, vízvezetékeket és cziszternákat. A táborba ők szállították a gépeket, emberek és lovak számára az eleséget és más szükségeseket. Nekik kellett zsarnokaik földjeit mívelni, termését aratni, rétjeit kaszálni, begyüjteni, tövises bokroktól a kaszálót megtisztítani, a vadaskertek kerítését elkészíteni, a vadak számára zabot adni, makkot gyüjteni, feleségestől éjjel-nappal két héten túl is robotolni. Jutalmuk pedig a bot, a börtön és a nyomor volt. Hasonló elbánásban részesültek az esztergomi érsek és káptalan Nyitra vármegyében és egyebütt fekvő birtokai is. Hozzájárult, hogy Máté összes jövedelmeiket lefoglalta s utóbb jobbágyaikat is más, az ő birtokain levő új földekre tette át.
A sok szenvedés és nélkülözés végre megtörte János püspököt s meghódolt a zsarnoknak. Jövedelmeinek szbad élvezete, Nyitra városának háborítatlan birtoka, a megye kormányának független vezetése volt az, mit Csák Máté igért, s amit meg nem tartott. János végre is belátta, hogy a királyiak haragját ekként magára zúdította, a Máté-pártiaktól pedig nincs és nem lesz nyugta. Elmenekült tehát Nyitráról Kalocsára s ott püspöktársainak előadván ügyét, azokkal egyetértően Csák Mátét újabb kiközösítés alá vetette. A kár, melyet János püspök ekkor bejelentett, fölületes becslés után is körülbelűl 5000 márkára rugott.
Róbert Károly végre elérkezettnek látta az időt, hogy az ország békéjét bántó zsarnok kényurak garázdálkodásának gátat vessen.
A rozgonyi csata (1312. június 15.) a Csák Mátéval tartó Amadé fiak teljes bukását vonta maga után. Csák Máté hatalma azonban nem rendült meg; de csorbát szenvedett. A király is, Csák Máté is belátták, hogy kölcsönösen erős ellenfelek s Róbert Károly eszélyessége nem tartota jónak a háborúskodás rögtönös folytatását. A felek hallgatag fegyverszünetre léptek és Nyitra vármegye sorsa némileg megkönnyebbült, mert a zsarnok kényúr kénytelen volt zabolatlanságának féket vetni.
Időközben Csák Máté, mint valami független fejedelem, a cseh királylyal keveredett háborúba.
A cseh király formális hadat vezetett Trencsényi Máté, „a gonoszság taplója” ellen s jól fegyverzett népével 1315-ben Észak-Magyarország határán termett Holicsnál lépte át a határt s a várost és várat körülzárta. Csák Máté azonban megtámadta az ostromlókat és fényes győzelmet aratott rajtok, a csehek megfutottak s Lippa Henrik nevű vezérüknek dolgot adott a megrémült népet annyira összehozni, hogy az egész sereg végleg meg ne semmisüljön, a cseh királyi zászló a magyarok kezébe ne kerüljön.
A Borsák lázadása Róbert Károlyt végre arra bírta, hogy elhatározó kísérletet tegyen a zavaros állapotok megszüntetésére, a kisebb-nagyobb kényurak legyőzésére. Az országos sereg szervezésének híre a Borsák lázadásának is nagyob hullámokat adott. Mindenki, a kinek tartania kellett a király büntető kezétől, a lázdók táborába sietett. Itt voltak az új erőre kapott Amadé-fiak is.
563Róbert Károly vállalkozása szerencsésen indult. A debreczeni csata, Adorján várának bevétele, súlyos csapás volt a kényurakra, olyannyira, hogy Róbert Károly elérkezettnek vélte az időt Csák Máté megfenyítésére is. Viszszavívta Visegrád várát, hoszszabb ostrom után bevette Komáromot és seregével Pozsony alá vonult.
