Forgách Ferencz.
Forgách Ferencz.
Pázmány mindenekelőtt Forgách Ferencz saját testvéreit térítette meg s helyreállította a családban az egyensúlyt. Azután felvette a vitát a prédikátorokkal s mindenkor győzedelmesen került ki abból. Híre, neve nőttön-nőtt s az úri családok, hallván meggyőző szavait, egymásután tértek vissza őseik hitéhez.
Forgách ezalatt haladt tovább a megkezdett úton. Mikor a protestánsok, bízva hatalmukban, nyiltan felléptek az országgyűlésen, ő egymaga szállott velök szembe s meghozatta az 1604: 22. t. cz.-ket s gátat akasztott a bécsi béke vivmányainak, midőn a hires „absque praejudicio cath. religionis” a kath. vallás sérelme nélkül-féle klauzulát megteremtette. Szembe szállott Miksa protestans velleitású tanácsosaival, Thurzó nádor hatalmával, Illésházy ügyeskedéseivel és lassan-lassan, lépésről-lépésre, de folyton előre haladt kitűzött czélja felé. Nem csoda, hogy a protestáns népköltészet is ajkaira vette őt.
Forgách püspöknek már 1604 elején értésére esett, hogy Ürményben mily veszedelmes prédikátor telepedett meg. Csakhamar megjelent nála a földbirtokos Irményi István, a mai Ürményi család egyik őse, s felpanaszolta, hogy Veresmarti heves támadásokat intéz a katholikusok ellen. A püspök megfenyegette Veresmartit s azután Pozosnyba utazott az országgyűlésre. Mivel pedig itt Veresmarti működéséről ujabb hírek jutottak fülébe, a húsvéti ünnepekre haza készülő nyitrai követ, Dömjén által üzentette meg a prédikátornak, hogy, ha agitáczióját abba nem hagyja, még a bőjt folyamán el fogja fogatni. Dömjén maga kálvinista ember volt. Azonban Forgách hatalmas egyénisége annyira hatott reá, hogy a megbizatást elfogadta s elment Irmelybe Veresmartihoz. A prédikátor azonban nem rettent meg s még nagyobb hévvel folytatta működését.
