Protestánsok.
Protestánsok.
Tudvalevő, hogy a XVI. században Magyarországban is elterjedt már a protestantizmus. Egyes hatalmas főurak, kik az új eszméket czéljaikra nézve sokkal előnyösebbeknek vélték, mint az ősi kath. vallás merevebb elveit, egész lélekkel azon voltak, hogy elterjedését előmozdítsák. A török hódoltság előhaladása, mely a protestantizmusnak, mint természetes szövetségesének, kiválóan kedvezett, a sok belháború és pártoskodás, a kath. egyházmegyék elárvulása, nagyban előmozdította e törekvéseket s csakhamar azt eredményezte, hogy az ország tetemes része az új vallás felé hajlott.
Nyitravármegyében a hitujításnak igen hatalmas védői voltak. A Thurzók, Balassák, Forgáchok, Ungnadok, Berényiek, Nyáriak, Nádasdiak, Révaiak, Zerdahelyiek és Apponyiak, a megye leghatalmasabb urai, hívei voltak. A püspökök pedig több gondot fordítottak anyagi ügyeikre, mint a gondozásukra bízott hívek lelki szükségleteire. Podmaniczky István, csaknem egész püspökösködése alatt, 1513–1528-ig perlekedett híveivel. Utána a püspökség hat évig üresedésben volt s 1534-ben végre Thurzó Ferencz ült a főpásztori székbe, a nélkül, hogy akár pappá, még kevésbbé püspökké lett volna szentelve egész 1556-ig, a mikor azután vallását is elhagyva, világi hivatalt vállalt. A plebániák nagy része betöltetlen maradt s az egész nyitrai járásban Nyitra városát, hol azonban a prédikátorok már szintén megvetették lábukat, Surányt, Tardoskeddet és Sellyét kivéve, csaknem mindenütt protestáns lelkészek működtek. Sulyosbította a helyzetet, hogy az új vallás lelkészei jobbára igen képzett, tanult férfiak voltak, a kikkel a katholikus papok, kinek nevelésével ujabban senki sem törődött, nem vehették fel eredménynyel a harczot.
667A protestantizmus főfészke a megyében Komját mezőváros volt, a hol a Forgáchok védelme alatt, a híres Huszár Anaxius Gál már 1568 körül nyomdát állított fel. Másfelől Irmely felett Semptén, majd utóbb Galgóczon, a nem kevésbbé nagyhírű Bornemisza Péter nyomdája működött, a Thurzók és Balassák hatalmas pártfogása mellett. Mikor pedig a török-tatár hadak alsó Magyarországot tüzzel-vassal égették, a megrémült kőrösiek, valamennyien protestánsok, szintén a Nyitra és Vág közé menekültek s ideiglenesen itt telepedtek meg, még pedig java részben, valószínűleg, az Ibrahim fővezér hadai által elpusztított Irmelyen, a mai Ürményben. A kőrösiekkel velük jött azután nagy hirre vergődött prédikátoruk, Veresmarti Mihály is, ki hosszú ideig a nyitramegyei kálvinisták legerősebb oszlopa volt.
GRÓF HUNYADY IMRE, a főrendiház tagja.
Katholikus részről ezzel a hatalmas terjeszkedéssel szemben csak a Sellyén tartózkodó egy-két jezsuita páter és a Telegdy érseki helynök által felállított, de kezdetben igen csekély eredménynyel működő nyomda állott.
Ily körülmények között ült a nyitrai püspöki székbe, 1596. julius 10-én, a kor leghatalmasabb férfia, a vallásos meggyőződés tántoríthatatlan vasakaratú bajnoka, a politikai mozgalmak egyik vezére s az ellenreformáczió nevezet alatt ismert katholikus mozgalmak megteremtője: gróf Forgách Ferencz. Atyja a hadban híres Zsigmond gróf, a protestantizmus egyik legfőbb istápolója, anyja pedig buzgó protestánsnak, Pempflinger Márk nagyszebeni királybírónak leánya: Orsolya asszony volt. Testvérei: Zsigmond, a későbbi nádor; Mihály, a hires wittenbergi rektor; és Zsófia, Thurzó György nádornak, a protestansok főemberének neje volt.
Ebből a körből emelkedett ki Ferencz püspök. Atyjától öröklé az erélyt, a rettenthetetlen bátorságot, a szilárd határozottságot; tanítóitól, a kolozsvári jezsuitáktól, a paduai világhírű főiskola vezető tudósaitól, Bellarminnak hatalmas szellemétől nyerte erős és megingathatlan vallásos meggyőződését, minden kételyen felül álló hitét.
Megjelenése a nyitrai püspöki székben valósággal megrémítette a protestánsokat. Ép oly erélyesen, a mily erőszakosan lépett fel ellenök. Visszafoglalta a protestánsok által elvett templomokat, üldözte és elfogatta a prédikátorokat. A sellyei jezsuitákat még Nyitrára jövetele előtt pártfogása alá vette. Házat épített nekik, iskolát állított részökre, könyvtárt rendezett be számukra, hogy önmívelésüket lehetővé téve, a hit kitünő bajnokaivá nevelje őket. Már 1590-ben elkergette Huszár Gált Komjátról nyomdájával együtt, Galgóczon, a Thurzók erős várának tövében, Pethe Márton kalocsai érsek, királyi helytartó által erőszakkal visszavétette a ferenczesek kolostorát és templomát, melyet előtt Ungnad Ádám, a Thurzók sógora, a barátokra gyújtott s őket kiűzve, az ágostaiak felekezete számára lefoglalt.
668Mindenezen erőszakos foglalások ellen, melyekben tulajdonképen csak magukat a protestánsokat másolta, ismételten felemelték szavukat Nyitra- és Trencsénvármegyék rendei, a Thurzók és Apponyiak, az Ungnadok és Salmok, a Zerdahelyiek és Ujfalussyak. Azonban hasztalan. Forgách nem törődött sem a tiltakozással, sem a kérelemmel. Ő haladt tovább, feltartóztathatatlanúl azon a csapáson, a melyet önmaga vágott.
1600-ban megjelent nyitrai püspöki udvarában egy ifjú tudós jezsuita. Szerény és alázatos, nagy tudományú, ékes tollú, határozott beszédű vala. Forgách megszerette. Maga mellett tartotta, minden munkájában segítette, sőt kedveért magában a püspöki várban egy ideiglenes jezsuita-társházat is rendezett be. Felismerte ez ifjúban a jövő emberét, a katholiczizmus szilárd bástyáját. Bíztatta, lelkesítette s teljesen belevonta őt ama nagy feladatokba, a melyeket maga elé tűzött. E férfiú, ez az igénytelen jezsuita-atya, Pázmány Péter volt, a későbbi magyar Cicero, a magyar vitairodalom megalapítója, a magyar katholiczizmus megmentője.
