Püspök és káptalan.
Püspök és káptalan.
A püspökség és a káptalan birtokviszonyaiban aránylag igen csekély változások állottak be.
Mikor Podmaniczky a király hűségére visszatért, János király enyingi Török bálintnak, egy világi embernek adományozta oda Nyitra várát és a püspöki javakat is. Török Bálint polgári püspökségének Thurzó Elek serege vetett végett, aki tőle a várat s vele a püspöki javakat is visszafoglalta, azonban nem a nyitrai püspök, hanem önmaga részére.
Thurzó Elek különben a nyitrai püspökség javait egész haláláig élvezte. Sőt a király helyeslésével 1534-ben öcscsét, Thurzó Ferenczet, ki felszentelt pap sem volt s csak a kisebb rendeket birta, neveztette ki nyitrai püspökké. 1543. november 9-én Galgóczról keltezett végrendeletében pedig 1000 forintot hagyományozott Ferencz püspöknek, „daczára annak, úgymond, hogy a püspökséget idegen kezekből szabadítottam ki.” Azonkívül meghagyta s erre tisztjeit esküvel kötelezte is, hogy a nyitrai várat és a püspöki javakat halála után adják át Thurzó Ferencznek, de csak akkor, ha Ferencz írásba foglalt nyilatkozatot ád, hogy a Thurzó Elek végrendelkezését megtámadni nem fogja. Az ennek folytán megindult tárgyalások során Ferdinánd király Prágában 1544. febr. 22-én kelt parancsával meghagyta Thurzó Elek özvegyének, székely Magdolna úrasszonynak, hogy a nyitrai várat és a püspöki javakat azonnal adja át. Maga az átadás a nyitrai káptalan előtt ment végbe s a király óhajának megfelelően a várban lévő összes védelmi eszközökre is kiterjedt. Thurzó Ferencz, ki genialis nemzetgazda volt, rövid nehány év alatt azután olyannyira rendbe hozta a püspökség pénzügyeit, hogy az csakhamar a legjövedelmezőbb magyar püspökséggé lett. A püspökséggel való összeköttetése 1556-ig tartott, a mikor is protestánssá lett, elvette Kosztka Borbálát s jeles tehetségeit a világi pályán érvényesítette.
1570-ben Bornemisza Pál püspök lépett birtokcserére Apponyi Jánossal. Lovászi és Belincz nevű nyitravármegyei birtokait átengedve Apponyinak és nejének, Bekény Orsolyának, míg ezek viszont a barsmegyei Nagy- és Kis-Köröskényt adták a püspöknek. 1579-ben pedig Bornemisza püspök, a közte és a nyitrai káptalan között támadt viszályokat szüntette meg, barátságos megegyezés útján.
Az egyezmény szerint a nyitrai só egyedárusága a káptalannak hagyatott meg. A húsvágás és italmérés joga azonban közösnek mondatott ki és pedig olyképen, hogy egyik félnek sem szabad két mészárszéknél és három korcsmánál többet nyitnia az egész felső- és alsó-várost, sőt a Káptalan- és Gyürki-utczát is beleértve. Ha azonban valamely kanonok a saját házában akarna bort kimérni, az teljesen szabadságában áll. A vitás tized és kilenczed szintén a káptalannak itéltetett oda s az okozott károk fejében a püspök 1500 frtot fizetett. Az elfoglaltnak mondott birtokok közül: Kis-Emőke, Csekej és Nagy-Tormos a püspököt illették meg, míg Kis-Tormos, vagyis Sis, a Csikóhegy, Csab, Perk és a püspökhegyi szőlők a káptalant. Ha azonban a püspök tisztjei a káptalan jogait ismét nyírbálnák, e birtokok, melyekre a káptalannak a neki megitélt 27784 frt fejében biztosítási joga volt, a káptalan tulajdonába mennek át; viszont a káptalan, ha a neki megitélt birtokokat eladni vagy bérbeadni óhajtja, elővételi jogot 660köteles engedni a püspöknek. A püspökre néze az egyezségben kikötött vinkulum, úgy látszik, csakugyan beállott, mert a XVIII. században Kis-Emőkét már a káptalan kezében látjuk.
Bornemisza, ki éppen ekkor a nyitrai vár falának javaításával foglalkozott, a vitás, de immár a káptalan birtokát képező területen, a Szent-Mártonhegy tövében, tégla-égető kemenczét állított fel. Erre nézve a bizottság abban egyezett meg, hogy nehány évig maradjon még fenn s a földesúri jog elismeréseért fizessen a püspök a káptalannak évenként egy aranyat. A várfalak kiépítése után azonban a káptalannak joga lesz a téglaégető lerombolását bármikor kérni, esetleg azt le is romboltatni.
Mikor Bocskay István zászlai Nyitra vára alatt megjelentek s Rédey Ferencz a várat hosszabb vívás után Forgách Ferencz püspöktől elfoglalta, a püspök Bécsbe, a káptalan Győrbe menekült. Az egész Bocskay-féle felkelés alatt a káptalan tagjai szétszórtan, részint Győrött, részint egyes nyitravármegyei falvakban éltek. Mikor a káptalan visszatért székhelyére, 1607-ben, arra a szomorú felfedezésre jutott, hogy a Bocskay népe a székesegyház kincstárát erően megsarczolta. Mintegy 10.000 frt értékű ékszerek és egyéb értékes tárgyak tüntek el, míg a káptalani hites levéltárból az 1520-ik évet megelőző és az 1600-ik év óta írt jegyzőkönyvek hiányoztak. A káptalan természetesen mindent elkövetett, hogy a székesegyház kincseit s a levéltár fontos iratait visszakapja. Azonban fáradozása sikertelen maradt és az 1609-ik évi 39. t. cz. Rédeyt, a hivatalos iratok eltünése miatt ellene emelt panasz alól felmentette. Hosszas utánjárásra és könyörgésre 1500 frt kártérítést kapott Rédeytől. Ekkor veszhetett el, mint Vágner József kanonok az általa nagy tudással megírt „Adalékok a nyitrai székeskáptalan történetéhez” czímű művében megjegyzi, az a híres kódex, mely a káptalani levéltár dísze, egyik legősibb darabja volt s mely Szent István király legendáját tartalmazta.
