Egyházak fosztogatása.
Egyházak fosztogatása.
Igazságtalanok lennénk, ha azt akarnók elhitetni, hogy az egyházi szerek megdézsmálás csak a felkelők szokása volt. Megtették azt háborús időkben a királypártiak is. Igy Oláh Miklós leveleiből tudjuk, hogy a nyitrai püspökség 1529–1534-ig azért maradt üresedésben, mert a bécsi kamarának szüksége volt érczre, a melyből pénzt verhessen. Erre a czélra pedig Szent Zoreárd és Benedek nemes érczből készült koporsója, mely a nyitrai székesegyházban őríztetett, kiválóan alkalmasnak látszott Joviushoz intézett levelében 1530. novemb. 10-éről keltezve ugyanis így ír: „Mikor Nyitrán voltál, hogy a püspökkel barátkozzál, te is láthattad (t. í. a koporsót), nem fogod láthatni ezentúl sem ott, sem másutt e kiváló műemléket, a mint ez eddig a szentek csontjait őrízte magában, úgy most azt az élő emberek belei zárják magukba. Ha talán lehetetlennek látszanék előtted, hogy az élők a halottak koporsóit rejtik beleikbe, a bécsi pénzverők ezen dologról kitünő bízonyítványnyal szolgálhatnak neked; most már, hogy ez a koporsó pénzzé vedlett, semmi sem áll útjában, hogy Nyitra új püspököt kapjon.”
A Bocskayék által okozott károk némi kárpótlására Telegdy János érsek 400 tallért adományozott, „ezüst gyertyatartók és egyéb szükséges kellékek bevásárlására.”
