Zálogkölcsönök.
Zálogkölcsönök.
Az erőszakoskodás mellett megnyilatkozott a pazarlás szelleme is. Fenmaradt okleveleinknek igen tekintélyes része kölcsönökről, kivált birtokok elzálogosításáról szól. Csak elvétve, itt-ott találunk egy-egy adatot, mely a vett kölcsönök visszaadásáról, az elzálogosított birtokok visszavételéről ad hírt. Maga a zálogösszeg gyakran, még az akkori értéket tekintve is, nevetségesen csekély. Igy példáúl Divéki Akúr, Próna nevű birtokának egyharmadrészére, 1267. május 14-én negyedfél márkát vesz kölcsön divéki Bántól. 1270-ben pedig Akúr fia Tamás az egész birtokot 7 márkáért zálogosítja el. Ilosvai György a Kanizsay testvérektől, János esztergomi érsektől, meg István ajtónállótól 6000 frtot vett kölcsön, hogy apját, az egykori nádort, Ilosvai Lőköst, ki Nikápolynál fogságba esett, kiválthassa. A 6000 frt fejében elzálogosítja azután Hrussó várát, egy csomó barsmegyei falut és Nyitramegéből Novákot, meg Kaast. A jó példával különben maga Zsigmond király járt elől. 1409-ben elzálogosította a Csetnekieknek 4100 frtért Kovarczot s ugyanezen időben Sempte várát, összes tartozékaival egyetemben. Természetes, hogy a hű nép követte példáját.
Ily gazdálkodás mellett azután nem csoda, hogy a következő korszak birtokviszonyaiban nagyobb mérvű változások állottak be s a megye birtokosainak sorában egészen új nevek tüntek fel. Az országszerte beállott ziláltság, a török beözönlése, hosszú időre visszavetette az egész országot s így a megyét is a fejlődésben. Soha jobban nem érzett a központosítás hátránya, mint a bekövetkezett szomorú korszakban.
