Vág-jobbpart.
Vág-jobbpart.
1874-ben a Vág-jobbpartra Dezasse Emil gróf mint kormánybiztos küldetett ki a társulat megalakítása czéljából; a ki nagy nehézségek közt és csupán az 1876. évi árvíz csapásainak nyomása alatt alakíthatta meg a vág-jobbparti társulatot, Szászy Sándor csöpönyi birtokos elnöklete alatt. Ez a társulat azonban működését meg sem kezdte s 1880-ban eredménytelenül feloszlott.
Sikertelenek maradtak az 1883-ban az akkori közmunka- és közlekedési miniszterium által megindított kisérletek is. Az alakulás nehézségeit az okozta, hogy a parti érdekeltség tulnyomó része Nyitramegyéhez, a veszélyeztetett ártér nagy többsége ellenben Pozsonymegyéhez tartozott. 1886-ban Bujanovics Sándort, a vágbalparti ármentesítő és belvizszabályozó társulat akkori igazgató-alelnökét bizta meg a kormány a jobbparti érdekeltség társulattá alakításával, a ki az érdekeltséggel tárgyalásokba bocsátkozván, az érdekeltek a társulati alakulás alapjául új ármentesítési tervezet kidolgozását kérték; mi megtörténvén, 1887. évi szeptember 15-ére hívta össze az alakuló közgyülést Galantára, de siker nélkül. Pozsonymegye érdekeltsége leszavazta a Nyitra és Komárom megyeit. De az 1888. évi jegesárviz, mely a hetményi és sebesi szakításon át közel 30 ezer kataszteri holdat borított el a jobbparton, s az alsó rész töltéseit csaknem teljesen elhabolta, arra birta Baross Gábor minisztert, hogy minden további kisérlet nélkül a vizjogi törvény 82-ik §-a alapján hivatalból társulattá alakította a vágjobbparti érdekeltséget. A Vág balpartjára 1873-ban Markhót János kormánybiztos küldetett ki, az érdekeltségnek társulattá alakítására. Ez sikerült is, de a működést teljesen megbénították az érdekeltség körében azon időben uralkodott nagyfoku ellentétek, – melyek végre is arra kényszerítették az elnökül megválasztott Károlyi Alajos gróf londoni nagykövetet, hogy 1882-ben a társulat vezetéséről lemondjon.
A közmunka és közlekedési miniszterium 1883-ban elrendelte az ujraalakulást, 408a mi meg is történt az 1883. évi október 31-én Nyitrán megtartott közgyülésen, mely elnökül gróf Hunyady Imrét, igazgató-alelnökül Bujánovics Sándort választotta meg; azóta a társulat müködése zavartalanul folyik.
A mederrendezést a Vágon az állam tartotta fenn magának; az ármentesitést és nagyobb kiterjedésü belvizszabályozásokat végzik a vizi társulatok; a kisebb mederrendezéseket és öntözéseket a kulturmérnökség tervezése szerint és útmutatása mellett a magánosok; s végül a haltenyésztés gondozása s e czélból a magántevékenységnek fölkeltése, irányítása az országos halászati felügyelőség hatáskörébe tartozik.
Az állam által rendszeres, az egész folyóra, vagy annak terjedelmesebb szakaszára kiterjedő szabályozási munkák még nincsenek végrehajtva. A Vágon végzett munkák leginkább védelmi természetüek (partvédezetek, sarkantyuk, kőhányások) vagy a lefolyási viszonyok javitására irányultak.
A komáromi folyammérnökség vezetése alatt végrehajtott mederrendezési munkálatok közül a vágujhelyi, szt.-kereszti, vieszkai, pöstyéni, ratnóczi és galgóczi partvédelmi munkálatokat említjük fel.
A vízlefolyási viszonyok javítása érdekében létesíttetett állami költségen a szelőczei és farkasdi átmetszés, mely utóbbit 1890-ben 40 m. szélességig és kis vízmélységig mintegy 15,000 frt költséggel bővíteni kellett.
Ezzel egyidejűleg épült a rákotai átmetszés 1300 méter hosszban 34 ezer forint költséggel, s végül a tornóczszegi átvágás a vágsellyei határon, 1896. és 1897-ben, 1640 fm. hosszban, 102,308 forint költséggel.
1895-ben kezdte meg a folyammérnökség a Vág folyó egységes szabályozási terveihez szükséges felvételeket. Az egységes tervezés a földmívelésügyi kormány intézkedései értelmében a Vágnak zsolna-komáromi szakaszára 3 év alatt fejezendő be.
A második kerületi kulturmérnöki hivatal vezetése mellett mezőgazdaságilag nagyon hasznos talajjavítási műveleteket hajtott végre a magántevékenység.
