Vágszabályozás története.
Vágszabályozás története.
Nyitramegye folyói közül a multban a Vág képezte koronként az érdekelt vármegyék, sőt az országgyülések gondoskodásának tárgyát. Legfontosabb volt a Vág mindenkor mezőgazdasági szempontból, mert folyásának felső részeiben rohamos esése miatt gyakoriak voltak a partszaggatások, árvizek alkalmával terméketlen kavicsos réteggel, durva poronddal terítette be partmellékét; folyton vándorló kavicspadjaival gyakran változtatta medrét, s alsó szakaszán, a hol völgye kiszélesedik és terjedelmes árteret képez, gyakori elárasztásaival bizonytalanná, sokszor semmivé tette a mezőgazdasági müvelést, ártereinek jelentékeny részét állandó mocsarakká változtatta, egyuttal azonban, kisebbedő esésénél fogva alsó szakaszán már csak finom iszapot lévén képes tovaszállítani, – partmellékét dús termőképességü sikká egyenlítette ki a letünt évszázadok folyamában.
Már a XVI-ik században sürgette a vágmelléki birtokosság az országgyüléseken a Vág szabályozását. E sürgetések ismétlődtek a 17. és 18-ik században. Erre vonatkozó törvényczikkekre akadunk 1659-ből, 1687-ből, 1751-ből stb.
III-ik Károly király elrendelte a Vág lipótvári szakaszának elvezetését a lipótvári erősség érdekében. Ez a meder-változtatás, úgy látszik, nem vált be, mert az 1751. évi XX. t.-cz. elrendelte Galgócz érdekében, hogy a folyó ismét régi medrébe vezettessék vissza.
A Vág árvizei időközönként rendkivül nagyok voltak; legnagyobbak feljegyzéseink szerint az 1683-iki, 1813-iki, 1894. évi. Az 1813-iki árvíz alkalmával csupán Nyitramegye területén 34 ember esett az árvíz áldozatául; 407mintegy 1,500 állat pusztult el és közel 1 millió 700 ezer frt értékü termény semmisült meg.*
Zawadovsky Alfréd. Magyarország vizeinek statisztikája.
Arra nincs adatunk, hogy mikor kezdték meg a parti birtokosok a töltésezést.
1792-ből fennmaradt térkép* szerint Hosszufalu, Vecse, Királyfa, Sellye, Tornócz határaiban már voltak töltések, melyek azonban csak a kisebb árvizek ellen nyújtottak ótalmat.
Zámody Józseftől.
Az 1839/40-es években a Vág töltései már Szeredtől illetőleg, Sopornyától Kamocsáig terjedtek,* és az 1841-ben Bossányi Simon nyitramegyei és Jankó Mihály pozsonymegyei alispánok vezetése alatt kiküldött vegyes bizottság az összes gátakat igen veszélyeztetett állapotban és rossz karban lévőknek jelzi.
Lásd a Sztankovánszky Mihály-féle térképet Nyitramegye levéltárában.
Az ármentesítési kérdés csak a hatvanas évek elején kezdett rendesebb mederbe terelődni. A kezdeményezés dicsősége a gróf Károlyiak nevéhez fűződik, a kik a Tisza mellett is nagybirtokosok lévén, már tisztában voltak azzal, hogy az ármentesítés feladata helyesen csakis az ártéri birtokosok összeállása, tehát társulás útján oldható meg, mely lehetségessé teszi a rendszeres munkát, a rendszeres védelmet és az igazságos teherviselést.
