Galgamácsa.
Galgamácsa.
Galgamácsa, magyar nagyközség a Galgavölgyben, 285 házzal és 1882 r. kath. vallású lakossal. A postája, távírója és vasúti állomása helyben van. E község az Ákos nemzetség ősi birtoka. E nemzetség birtokában találjuk már 1284-ben. Lehet azonban, hogy a tatárjárás előtti korszakban a Zsidó nemzetség is birtokos volt itt, s a helység nevét is e nemzetségből származó Mácsától, a ki 1237–l267 között élt, vagy pedig ennek hasonnevű öregatyjától vehette. 1421–47-ben Alsómacha, Felsewmacha alakban két külön helység volt. Felső-Mácsa ez időben Nógrád vármegyéhez tartozott. Alsómácsát 1425-ben Prodavizi Ördög Miklós bírta, a ki Zsigmond királynak adta cserébe. Zsigmond 1430-ban a Rozgonyiaknak adta zálogba, a kik Alberttől 1438-ban kir. adományt nyertek reá. Kívülök még a Szandai Tárnok család is birtokos volt itt. Tárnok Demeter 1452-ben Mácsa, Zsámbok és Zsidó helységbeli jószágait Dénes esztergomi érseknek zálogosította el. Ez időben már róm. kath. temploma is volt. A török hódoltság alatt a község elpusztult. Az 1690. évi összeírásban a lakatlan helyek között szerepel ugyan, de lakosai csakhamar visszaszállingóztak, mert 1695-ben már 3/4 portával rótták meg. A mai róm. kath. templomot, mely a XIV. század ban épült, 1775-ben nagyobbíttatta meg özv. Klobusitzky Antalné. Három harangja közül az egyik 1525-ből, a másik 1740-ből, a harmadik 1742-ből való. A XVIII. század közepén gróf Grassalkovich Antal birtokába került és ez időtől kezdve a gödöllői uradalom sorsában osztozott. Van itt bazaltkőbánya, gőzmalom, m. kir. erdőgondnokság, gazdakör, fogyasztási és értékesítő szövetkezet és hitelszövetkezet. 1808–1858 között itt működött Gabrielli Tamás apátplébános, egyházi zeneszerző. 1839-ben itt született Kuliffay Ede író. A község határában gyakran kerülnek felszínre különféle őskori leletek. Őrhegy és Medveberek nevű dűlői bizonyos jelentőséggel látszanak bírni. Hozzátartozott Kér puszta, mely az 1421–1438. évi oklevelek szerint e helységgel együtt szerepel. 1422-ben Mindenszentek tiszteletére épült templomát említik az oklevelek. A község határában vonul el az ú. n. Csörszárka. A templomdombon és a domb körül, ásatás alkalmával, folyton felszínre kerülnek az ősi templomnak és cinteriumának maradványai. A községhez tartozik még Megyerke puszta, Koronamajor, Ecskend és Ujmajor. – Az ecskendi vadaskertben áll az impozáns királyi vadászkastély. Ez a vadászkastély az alkotmányos időszak kezdetén az első állami építkezés volt és a koronázási ajándékképen megvásárolt gödöllői uradalom tartozéka. Román-gót stilben épült 1869–70-ben és nyers tégla falazatának mindegyik tégláját még késsel faragták simára, miután akkor még a sima keramit-téglát nem gyártották. Helyiségei magyaros motivumokkal vannak kifestve. Az egész munkát a környékbeli mesteremberek készítették. A magyar királyi kincstári erdészet kezelésében áll és itt van elhelyezve a galgamácsai magyar királyi erdőgondnokság is. A király soha sem volt e vadászkastélyban, noha többször vadászott itt. Azt mondják, azért, mert egy ellenzéki interpelláczió, mely a parlamentben akkor hangzott el, a mikor a kastély építés költségeit tárgyalták, kellemetlenül érintette. Az uralkodó ház tagjai közül 69azonban többen, közöttük boldog emlékű Erzsébet királyné is, gyakran keresték fel a vadászkastélyt. Az ecskendi templomhegyen kápolna romjai láthatók. A hagyomány szerint a Giskra alatt pusztító csehek elől az erdőbe menekült nép építette ideiglenes kápolnául. Ugyanott látható még egy középkori templom vagy kolostor alapja is.
Galgamácsa. A királyi vadászkastély.
