Monor.
Monor.
Monor. Magyar nagyközség, járási székhely, a budapest–czeglédi vasútvonal mentén. Lakosainak a száma jelenleg 13 ezerre tehető. Vallásra nézve a lakosság fele református, a másik fele róm. katholikus, de vannak ág. ev., gör. kath. és izr. vallásúak is. A házak száma 1609. A legrégibb időben az Aynard nemzetség birtoka. A XIV. század végén és a XV. század elején Perbál és Zsámbék sorsában osztozott. Később a Maróthiak birtokába került, a kik 1446-ban Ujfalu és Zsiger (ma mindkettő puszta) helységekkel együtt az egri káptalannak adták cserébe, mely e helységeket 1494-ben is bírta. A református hit korán gyökeret vert e helységben. 1630-ban már anyaegyházuk volt itt. Az 1690. évi összeírásban az elhagyott helyek között szerepel. A XVIII. század elején már népes helység volt. 1715-ben 33, 1720-ban 108 adóköteles háztartást írtak össze e helységben. 1630-ban már anyaegyházuk volt itt. Az 1690. évi összeírásban az elhagyott helyek között szerepel. A XVIII. század elején már népes helység volt. 1715-ben 33, 1720-ban 108 adóköteles háztartást írtak össze e helységben. Lakosai 3 tót háztartás kivételével mind magyarok voltak. Mind az 1690. évi adóösszeírásban, mind az 1754. évi nemesi összeírásban az egri káptalan szerepel a helység földesuraként. A róm. kath. templom 1806-ban épült, a református templom azonban még 1703-ból való és 1884-ben átalakították. Az egyház anyakönyvei 1744-ben kezdődnek. A róm. kath. plebániát 1767-ben alapították; anyakönyvei 1763-tól vannak meg. 1848 február 10-én a helység országos és heti vásárok tartására nyert szabadalmat. 1848 előtt és 1910-ig az egri főkáptalan volt a helység földesura, a mikor a főkáptalan a birtokot a monori, gombai, bényei és pilisi gazdáknak eladta. A községházán őrzik Zala vármegye felkelt nemességének 1735. évi zászlaját, mely némelyek szerint úgy került a község birtokába, hogy 1848-ban az átvonuló zalai nemzetőrök hagyták itt, míg mások szerint e zászló egy honvédzászlóaljé volt, és 1849-ben, a világosi gyásznap után, rejtettek el a templom padlásán, más fegyverekkel együtt, hol azokat 1884-ben, a templom újjáépítése alkalmával megtalálták. A község főszolgabírói székhely. Pénzintézetei: Monorkerületi Takarékpénztár Részvénytársaság, Monorkerületi Hitelbank Részvénytársaság és a Monori Hitelszövetkezet, Társadalmi egyesületei. Jótékony Nőegylet, Dalárda, Izraelita Nőegylet, Általános ipartestület, Gazdakör, Izr. Temetkezési Egylet, Kaszinó, Kereskedők köre, Sport-Club, Járási kör, Önkéntes tűzoltó-egylet, Polgári kör, Famunkások helyi csoportja, Telkesbirtokosság egyesülete, Zsellérbirtokosság egyesülete, Iparos-olvasókör, Magyarországi munkások rokkant és nyugdij-egyletének fiókpénztára. Közgazdasági tényezők még itt: a Monor és vidéke gabonaraktári szövetkezete, a gazdasági gőzmalom és gőztéglagyár. A dűlőnevek közül az Isterázsahegy arról nevezetes, hogy a török uralom alatt a Cserhát hegyvidék őrsége innen figyelte a budai és szolnoki basák portyázó csapatait. Az Ujfalusi-dűlő a török alatt elpusztult Ujfalu helység nevét őrzi; a zárda és templom romjainak maradványai még ma is láthatók, bár a kövek legnagyobb részét a jelenlegi tulajdonosok beépítették a tanyai házakba. A községhez tartozik: Újmajor, Földvármajor, Szárazhegytelep, Kistói-csárda.
Monor. Járásbírósági épület.
