Pálmonostora
Pálmonostora
Pálmonostora. Nagyközség a Tiszától nyugatra, a Fehér- és Péteri-tó közelében. Lakosainak a száma 2626, a kik mind magyarok s egy-két ref. és izr. család kivételével róm. kath. vallásúak. Lakóházak száma 357. Postája, távírója és vasúti állomása helyben van. 1347-ben Becsei Tőttös birtoka. 1359-ben, midőn határait megjárták, Csegrei Illés fia Márton és Pál fia Miklós birtokában találjuk. Zsigmond király 1411-ben Göallyai Györgynek és rokonainak adományozta. Ekkor Csongrád vármegyéhez tartozott. 1517-ben Gyulai Gáspár fia László, több más helységgel egyetemben, 1550 aranyforintért Dóczy Jánosnak adja a budai káptalan előtt. Az 1547-ben megtartott tanúvallomások szerint, néhai Parlagi László nyerte cserébe Zelemér helység egy harmadáért nővérétől, Parlagi Katától, Zeleméri János özvegyétől. A török hódoltság alatt elpusztult. Ettől kezdve, mint Monostor-puszta volt ismeretes. 1830-ban kezdett újra benépesülni, midőn főleg dohánykertészek telepedtek itt le. A róm. kath. lakosság részére 1838-ban helyi káplánságot szerveztek; az anyakönyvek is ettől az évtől kezdődnek. 1848-ig báró Orczy Béla volt a helység földesura, kinek itteni birtokát Stametz-Mayer Henrik bécsi bankár és ettől őrgróf Pallavicini Sándor vásárolta meg; jelenleg is ő a helység legnagyobb birtokosa, bár birtokának egy részét a lakosság 1895-ben örök áron megváltotta. A helységbeli kastély a báró Orczyaké volt és jelenleg 106Pallavicini Sándor őrgrófé. A róm kath. templom 1880-ban épült, de rövid idő alatt oly düledező állapotba jutott, hogy 1896-ban újjá kellett építtetni. A községben van virágzó hitelszövetkezet, a mely az O.K.H. tagja. A lakosság háziiparként a kosárfonást űzi. A határban hajdan kolostor állott, mely a török hódoltság alatt elpusztult. A törökök kivonulása után romjainak használható részét csárdának alakították át. Mikor 1880-ban a templomot építették, a romokat szétszedték és a termésköveket az új templomhoz használták fel. Ez alkalommal a feltárt romok ablakmélyedéseiben és falai között sok csontvázat találtak, melyek a kolostor elpusztítása alkalmával odaszorult emberekéi lehettek. Ugyancsak a kolostor romjai közelében nagy halmok voltak, telve emberi csontokkal. E halmokat a jelenlegi földtulajdonos lehordatta. A község határában már többször találtak urnákat, bronzkori tárgyakat, honfoglaláskori zablákat s kengyelvasakat, nemkülönben római korból származó pénzeket, melyek részben a kiskúnfélegyházai városi múzeumba kerültek. A Péteri-tóval a Tiszát csatorna köti össze, a mely zsilippel elzárható. A dűlőnevek közül érdekesebb a Burkus és Postaházi-dűlő. A község eddigi neve Puszta-Péteri volt, jelenlegi nevét 1900-ban állapították meg. Hozzátartozik Gátér puszta, melyen Sváb Imre építtetett úrilakot s ez jelenleg Katona Antal örököseié. Gátér a népvándorlási emlékeknek leggazdagabb lelőhelye országunkban, továbbá Tópart, Pusztasarok, Kisrét és Fekete, lakott helyek. Említésre méltó még az úgynevezett Feketehalom, melyen a szegedi, kiskúnfélegyházai és pálmonostorai határok érintkeznek s mely a népvándorlás idejében, a körülötte elterülő átlábolhatatlan mocsaraktól védett erős földvár volt.
