Pereg.
Pereg.
Pereg. Nagyközség a soroksári Dunaág balpartján, a budapest–szabadkai vasút mellett. Lakosainak a száma 3000, a kik mind magyarok s róm. kath. vallásuak. Lakóházak száma 399. Postája helyben, távíró és vasúti állomása Kiskúnlaczháza. E község a XIII. század első felében, mostani helyétől délfelé, kb. 4 kilométer távolságban feküdt, a hol az 1876-iki árvíz után templomának romjait is megtalálták. 1313-ban azonban csak mint földterület szerepel. 1312–1332 között települhetett be ismét, mert az 1332–33. évi pápai tizedjegyzékben már előfordul a váczi egyházmegye szigetfői főesperesi kerületének plebániái között. 1347-ben Becsei Tőttös és Vesszős birtoka, a kik a királynak engedik át. Ekkor Szent Imre tiszteletére szentelt templomát is említik. A XV. 111században két helységre szakad. Kis-Peregre és Peregre. Pereg helységet 1447-ben a Lévai Csehek birtokában találjuk. 1453–54-ben Fejér vármegyéhez számították. A török hódoltság alatt elpusztult. 1668-ban még puszta volt. 1675 táján Ráczkevével szemben, a Duna balpartját szállották meg, a hol Virágosberek néven népesült be újból. 1690-ben Ráczkevével együtt írták össze. A Duna folytonos kiöntéseitől zaklatva, végre is kénytelenek voltak a lakosok 1770–71 években, a mostani helyre telepedni. 1677-ben Csuzy Mihály és Haraszty Ezekiás birtoka volt. 1715-ben 22, 1720-ban 32 adóköteles háztartást írtak össze e helységben. Ekkor lakosai nagyobbrészt magyarok, részben azonban tótok voltak. Az 1754. évi vármegyei nemesi összeírás szerint Wattay János, Wattay Pál, Róth Tamás, Beniczky Tamás, Gedey Ádám, Okolicsányi Pál, Okolicsányi Márton és Sós Ferencz voltak a falu földesurai. A róm. kath. plébániát 1733-ban állították vissza, az anyakönyvek is ebben az évben kezdődnek. 1843-ban a Péli Nagy család örökösei: Pázmándy Dénes, Bernátfalvi Földváry Antal, azután Sóvári Soós Ferencz voltak a helység birtokosai; kivülük még 1848 előtt a Kégl és az Egressy család volt a helység földesúra. Jelenleg Hajós Józsefnek és Hajós Jánosnak van Szentiván pusztán nagyobb birtoka. A tagosítás 1859-ben történt. A lakosság községi hitelszövetkezetet s három társaskört tart fönn. Megemlítésre érdemes, hogy Peregen volt az országban az első tébolyda. Már az 50-es években fennállott és Vojtek József orvos-sebészé volt. Vojtek halála után a hatóság az intézetet bezárta. A határban 1876-ban találtak őskori cserépedényeket, melyek a Nemzeti Múzeumba kerültek. A községhez tartozik Bankháza és Szentiván puszta. Az utóbbinak a dömsödi közbirtokosok voltak a földesurai. Szentiván már 1386-ban szerepel. 1439-ben Zent-Ivan al. nom. Kerk alakban van említve. 1675-ben a Szecseiektől Hajós István, János és Gergely, a Gergely fiai veszik meg. 1684-ben Balassa Imre elfoglalja. 1690-ben a Hajósok visszavásárolják tőlük, de a Rákóczi-felkelés után ismét elvesztik. A XVIII. század elején Beleznay-birtok, melyet 1801-ben a Hajós család zálogba vesz.
Pereg. Hajós János úrilaka Felsőszentiván pusztán.
