Rákoskeresztúr.
Rákoskeresztúr.
Rákoskeresztúr. Nagyközség a Rákos patak és a budapest–hatvani vasút mentén. Lakosainak a száma 6149, a kik magyarok, tótok s németek és ref., ág. ev. és róm. kath. vallásúak. A lakóházak száma 1055. Posta, távíró és vasutállomás helyben van. 1690-ben elhagyott helyként írták össze. A község törzslakossága a XVII. század végén települt be újra. Az 1715. évi összeírás alkalmával 10 adóköteles háztartását vették fel, 1720-ban ellenben nem szerepel az összeírásban. Ekkor a Podmaniczky család volt egyik birtokosa; e család udvarházáról Bél Mátyás is megemlékezik 1737-ben megjelent művében. A XVIII. század közepén Bujanovszky tábornok birtokába került. Ő építtette 1760–1770 között a helységben levő régi kúriát, mely jelenleg báró Podmaniczky Zsuzsánna, férjezett gróf Vigyázó Sándorné tulajdona. Bujanovszky tábornok 124a helység felsőrészét Würtembergből behívott német gyarmatosokkal telepítette be. 1848-ig a báró Podmaniczky és a báró Wenckheim családok voltak a helység földesurai. A határrendezést 1867-ben eszközölték egyezség útján. Jelenleg báró Podmaniczky Zsuzsánna, férj. gróf Vigyázó Sándorné és Fuchs Ignácz a helység legnagyobb birtokosai. Az utóbbi a gróf Wenckheim család itteni birtokát vásárolta meg. Az ágostai evangélikusok temploma 1809-ben, a róm. katholikusoké 1894-ben épült.
Rákoskeresztúr. Gróf Vigyázó Sándorné kuriája.
