Sári.
Sári.
Sári. Nagyközség az alsódabasi járásban, a budapest–lajosmizsei vasút közelében. Lakosainak a száma 3000, a kik tótok és magyarok s róm. kath. vallásúak. A házak száma 440. Postája helyben van, távíró és vasúti állomása Alsódabas. Az 1690. évi vármegyei összeírásban az elhagyott helyek között szerepel. 1695-ben sem volt még lakott. Az összeírás szerint ekkor részben Ráczkeve város, részben Hajós József birtoka volt. 1715-ben települt be újból és ebben az évben már 4 magyar, 18 tót adóköteles háztartást vettek föl e helységben. 1720-ban e szám 57-re emelkedett. Az 1754. évi vármegyei nemesi összeírás szerint báró Laffert Nándor Antal örökösei voltak a helység földesurai. A róm. kath. anyaegyház 1719-ben már fennállott. Anyakönyvei ez évtől kezdődnek. Ugyanez évből való a község legrégibb pecsétnyomója is. 1848 előtt báró Laffert Antal és Ignácz voltak a helység földesurai. 1848-ban 67 24/32 úrbértelke volt. A tagosítás, illetőleg az úrbéri elkülönzés 1847-ben történt. Jelenleg gróf Nemes Nándornak, a Jászberény városi közbirtokosságnak, a dunamelléki reform. egyházkerületnek és Halász Elemérnek van itt nagyobb birtoka. A helységben van önkéntes tüzoltóegyesület és katholikus ifjúsági egyesület. A községhez tartozik Alsóbesnyő, Belsőmántelek, Külsőmántelek, Czibak és Felsőbesnyő puszta, továbbá Vinczetér és Kaparás nevű lakott hely.
