Solt.
Solt.
Solt. Nagyközség a Duna közelében, a kunszentmiklós–dunapataji h. é. vasút mellett. Lakosainak a száma 6502, a kik mind magyarok s túlnyomó részben ref. vallásúak. Posta, távíró és vasút-állomás helyben van. A kalocsai 128érsekség ősi birtoka. 1348–1500-ban köznemeseknek is volt itt birtokuk. A középkorban Fejér vármegyéhez tartozott. A vármegye solti széke vagy járása törvénytevő gyűléseinek székhelye volt. A református egyház az 1626–29. években már fennállott. Anyakönyveik 1755-ben veszik kezdetüket. A török hódoltság alatt a község nem pusztult el teljesen. 1690-ben is a lakott helyek között szerepel s 1695-ben 2 egész portát vetettek ki rá. 1715-ben mezővárosként 63 háztartással szerepel az összeírásban. 1720-ban pedig 127-el. Ekkor Kall, Mariháza és Rebel nevű puszták tartoztak hozzá. Lakosai mind magyarok voltak. 1737-ben a Bosnyák család volt a helység földesura. E család után a báró Révay, gróf Berchtold, báró Renaut, gróf Nemes, gróf Vécsey, gróf Benyovszky, gróf Cebrián, gróf Pongrácz családok örökölték. A róm. kath. templom 1870-ben épült. A gróf Vécseyektől épített kastély jelenleg a r. kath. plebániáé. 1848 előtt a gróf Vécsey, Benyovszky és Nemes családok voltak a helység földesurai. Az 1838, 1862, 1876, 1878 és 1891. években árvíz pusztította el a község határát. A határrendezés, elkülönzés és tagosítás 1865-ben történt. Jelenleg gróf Nemes Jánosnak és Albertnek, gróf Cebrián Istvánnénak, Hubay Jenőné szül. gróf Cebrián Rózának, gróf Schaffgotsch Rezsőnek, gróf Teleki Gyulának, Schönfeld Mórnak és Hetényi Mórnénak van itt nagyobb birtoka. A községben van kaszinó, több társaskör és egy szeszgyár. A községhez tartozik Máriaháza, azelőtt Mariháza, mely a solti közbirtokosságé; Révbér a Dunaparton, innen rév jár át a Dunán, mely Solt és Dunaföldvár között közvetíti a közlekedést. A puszta a gróf Teleki család birtoka, hol gróf Teleki Gyulának csinos úrilaka van.
Solt. Gróf Teleki Gyula úrilaka Révbér pusztán.
