Szentlőrinczkáta.
Szentlőrinczkáta.
Szentlőrinczkáta. Nagyközség a Zagyva partján, 251 házzal és 1436 lakossal, a kik magyarok és róm. kath, vallásúak. Postája helyben van, távírója Felső-szentgyörgy s legközelebbi vasúti állomása Pusztamonostor. A Káta nemzetség ősi birtoka. 1473-ban a Kókai, a Galsai és a Kátai családoké. 1675-ben Szent-Lőrinczkáta, Tamás-Káta és Boldog-Káta még egy helység volt. 1695-ben Szentlőrinczkáta még nem fordul elő a lakott helységek között. Újratelepülése 1695–1715 között történt. 1703-ban Sőtér Ferencz, Pest vármegye híres alispánjának birtoka. 1715-ben 22, 1720-ban 43 magyar háztartást írtak össze e helységben. Az 1754. évi vármegyei nemesi összeírás szerint báró Péterffy János, Laczkovics Imre, Laczkovics Ferencz örökösei, Tarkó János, Glosz Mátyás, Bajáky József örökösei és Sőtér Imre voltak a helység földesurai. A róm. kath. templom 1727-ben épült Az 1770. évi úrbéri rendezéskor 52 16/32 úrbértelket írtak össze e helységben. Akkor Péterffy János, Laczkovics Imre, Beniczky Teréz és a Sőtér kisasszonyok voltak a földesurai. A báró Péterffy család kihaltával itteni birtokai a báró Bedekovich családra szállottak. 1848 előtt is a Sőtér, a Laczkovics és a báró Bedekovich családoknak volt itt földesúri joguk; később a Sőtér család révén a Ziska, Szlávy és a Nagy családok, továbbá Szentkirályi Mór, Pest vármegye alispánja voltak itt birtokosok. Itt született Laczkovics János, a kit a Martinovics-féle összeesküvés részeseként, 1794 május 1-én kivégeztek. Az egykori Bedekovich-féle birtokot, a hozzátartozó kastélylyal együtt, a helybeli lakosság vette meg, a földeket szétosztották 134maguk között, a kastélyt pedig, melyre nem volt szükségük, 1871-ben lerombolták.
