Szentmártonkáta.
Szentmártonkáta.
Szentmártonkáta. Nagyközség a rákos–újszászi vasút mentén. Lakossága 3612 lélek, a kik mind magyarok s túlnyomó részben ref. vallásúak, de nagy számban vannak a katholikusok is. A lakóházak száma 577. Postája és vasúti megállója helyben van, távíró-állomása Nagykáta. A Káta nemzetség ősi birtoka. 1426-ban Zentmarthonkatha, 1467-ben és 1474-ben possessio Zenthmarthonkathaya alakban fordul elő. A XVI–XVII. században a Kátay család birtoka. Kátay Ferencz halálával, 1663-ban gróf Keglevich Miklósra szállott és az ő birtokában találjuk 1675-ben is. 1715-ben 78, 1720-ban pedig 107 magyar háztartást vettek föl e helységben az összeírásba. Az 1754. évi vármegyei nemesi összeírás szerint Prónay Gábor, Battha István, Fegyverneky Pál, Némedy István idősb Némedy István ifj. Dinnyés János és Dinnyés Mihály voltak a helység birtokosai. A róm. kath. plebánia 1710-ben már fennállott, anyakönyvei 1722-ben kezdődnek. A róm. kath. templom 1790-ben, a református 1823-ban épült. 1848 előtt báró Prónay Albert, gróf Keglevich Gábor és Battha Sámuel voltak a helység földesurai. A tagosítás még 1847-ben történt meg. 1857-ben a község felerésze leégett. Jelenleg Nagy Gyuláné szül. Fáy Róza, Alstock Félix, Desseőffy Béla, Katona Gyula, Kenessey Miklósné szül. Konkoly-Thege Irén a helység legnagyobb birtokosai. A lakosság hitelszövetkezetet tart fönn. E helységben van Desseőffy Béla kastélya, mely azelőtt a báró Prónayaké volt. Kenessey Miklós mai úrilakát egy régiből átalakítva, építtette. Eredeti Vatteau-képei vannak. A községhez tartoznak Szunyogos és Tamáskáta puszták; ez utóbbin van Katona Gyula családi háza, mely a múlt század elején épült s körülbelül 300 kötetes érdekes régi könyvtár van benne. Idetartoznak még Forró, Homokerdő, Homokimajor, Középerdő és Székes lakott helyek.
Szentmártonkáta. Katona Gyula úrilaka Tamáskátán.
