Szeremle.
Szeremle.
Szeremle. Nagyközség a vármegye legdélibb részén, a Duna mellett. 2121 lakosa mind magyar, s kevés katholikus kivételével, mind ref. vallású. A lakóházak száma 518. Postája helyben van, távírója s legközelebbi vasúti és hajó-állomása Baja. A középkorban Bodrog vármegyéhez tartozott. Legrégibb adatunk 1323-ból van e helységről, midőn a kalocsai káptalan Báthmonostor szomszédait elősorolja, a melyek között előfordul Szeremle (Zeremlyen) nemessége. 1355-ben Gergely mester bessenyői comes birtoka. A török világban nem pusztult el. Oláh Miklós is megemlékezik róla. A török kincstári adóösszeírásokban 1580–82 között 66 házzal, 1590-ben 75 házzal van fölvéve a bajai nahijében. Az 1695. évben egy egész portát róttak ki rá. 1715-ben 25, 1720-ban 44 adóköteles háztartást írtak össze. Lakosai ekkor mind magyarok voltak. Ekkor Fejődomb, Bács és Malompuszták tartoztak hozzá. 1727 óta a kalocsai érsek birtoka s azóta Érseki-Seremlyének is nevezik. A falut 1773-ban telepítették a mostani helyére; azelőtt a Dunától és a Sugoviczától alkotott Pandúr-szigetén feküdt. A reform. egyház anyakönyvei az 1743. évben kezdődnek. A ref. templom 1797-ben épült. 1848-ig a kalocsai érsek volt a helység földesura. Az 1826, 1868. és 1876. években nagy tűzvész pusztított itt, 1876-ban pedig a Ferencz-csatorna tápzsilipje megromlott és az árvíz behatolt a helység belterületére. A határszabályozás 1869-ben történt. Jelenleg a kalocsai érsekség a helység legnagyobb birtokosa. A községben van hitelszövetkezet, 48-as és függetlenségi kör, polgári olvasókör, temetkezési egylet, ref. ifjúsági egyesület. A községhez tartoznak Réti, Hatsziget, Alsópörböly, Erősalj és Gyűrősalj puszták.
