Tahitótfalu.
Tahitótfalu.
Tahitótfalu. Nagyközség a szentendrei szigeten. Lakosainak a száma 2277, a kik magyarok, ref., róm. kath. és baptista vallásúak. Házainak száma 531. Posta- és távíró-állomás helyben van. Mind Tahi (a középkorban Tah), mind Tótfalu, a Rosd nemzetség ősi birtoka, mely helységeket Rosd szigetével, (a mai szentendrei sziget), továbbá Óbudától az esztergom-vármegyei Csévig elterülő földdel már az első megszállás jogán bírta. E nemzetség sarja: Domokos, királyi pristaldus, 1221-ben Tah-ban lakott, úgyszintén az e nembeli Dénesről is azt írják 1237-ben, hogy a Rosd szigetével szemben eső Tahon lakott. Demeternek – a Rosd nemből – 1266-ban hasonlóképen itt volt a lakása. Ezeknek rokona Herbord fia Márk, 1285-ben testvérével Miklóssal együtt átengedi marosi jószágát a királynak s ezért Bagod földét nyeri Tah és Szentendre között. Tótfalu helység fennállásáról 1447-ből van adatunk, mely szintén a Tahiak birtoka volt. Tahot a Tahi család egyik ágának magvaszakadtával Albert király 1439-ben Pekri vagy Pököri Franknak adományozta; de 1447-ben már a Tahi Botos családot iktatják e helység birtokába. 1459-ben a dömösi prépostnak is voltak itt birtokai. 1559-ben a helység a török hódoltsághoz tartozott, s ekkor 26 adóköteles házát vették föl az adólajstromba. A reform. egyház az 1626–29. években már fönnállott. Az 1633–34. évi török kincstári adólajstromokban a visegrádi járás községei között szerepel, 12 adóköteles házzal. A török hódoltság végszakában Tótfalu egyike volt a vármegye legnépesebb helységeinek. Az 1695. évi kiigazításkor két portával rótták meg, ép úgy, mint Czegléd városát. 1715-ben 45, 1720-ban 41 háztartást vettek itt fel az összeírásba. Ekkor Várad és Tahi puszták is hozzátartoztak. Mostani református temploma 1758-ban épült. Az anyakönyvek 1739-ben kezdődnek. A róm. kath. plebániát 1801-ben alapították, a templom 1802-ben épült. Az 1770. évi úrbéri rendezés alkalmával a helységben 52 24/32 úrbértelket írtak össze. Ekkor az óbudai koronauradalomhoz tartozott, mely 1848-ig volt a helység földesura. 1838-ban és 1876-ban nagy árvíz pusztított a községben. A szőlődézsmát az óbudai koronauradalomtól 1863-ban 45.500 frtért váltották meg. A hozzátartozó Tahi pusztán volt egy várrom, mely a Tahy családé lehetett. Helyét is Tahi-Váradnak nevezték. Romjaiból a kincstár borházat építtetett, mely azonban 1906-ban leégett. Tahi pusztán számos nyaraló épült. A tulajdonosok között találjuk Puky Gyula nyug. főispánt, Kupecz Ödön volt államtitkár özvegyét, Andreánszky Antal közig. bírót, Kovács József nyug. pénzügyigazgatót, özv. báró Kőnig Károlynét, Árkövy József egyetemi tanárt, Vajda Károly dohánygyári felügyelőt. 1909 november hó 14-én, gyújtogatás következtében, majdnem az egész község elhamvadt. Határában, a Nagy-Duna partján, az ú. n. Bolhavárnál, egy római kőhíd maradványai láthatók. A dűlőnevek közül Tordák és Szentpéter állítólag elpusztult községek nevét őrzik, mert mindkét helyen szántás közben falmaradványokra bukkannak.
