Üllő.
Üllő.
Üllő. A főváros közelében fekvő magyar nagyközség, 957 házzal és 5000, nagyobbára r. kath. vallású lakossal. Postája, távírója, távbeszélője és vasúti állomása helyben van. 1452–1489-ben Illew alakban említik az oklevelek. 1487-ben Pest vármegye törvénykezési székhelye volt. A felszabadító háboru alatt lakosai legnagyobbrészt elmenekültek. 1690-ben az elhagyott helyek között találjuk. Régi lakosai azonban csakhamar visszatértek, mert 1695-ben, a portaigazításkor, egy egész portával volt már megróva, a váczi püspök birtokaként. 1715-ben 19, 1720-ban 39 magyar háztartást írtak itt össze. A szatmári békekötés után a váczi püspök a káptalannak engedte át, mely 1848-ig a helység földesura volt. Ezideig 54 16/32 negyedosztályú úrbértelke volt. A tagosítás 1862-ben történt. Jelenleg is a váczi káptalan, özvegy Wigner Fülöpné, Kunz Jenő dr ; Vargha Gyula; Korb János és Nándor, Szeél Imre és István a helység legnagyobb birtokosai: A róm. kath. egyház 1727-ben keletkezett és a templom 1753-ban épült. A református templomot 1844-ben építették. Van a községben hitelszövetkezet, hitelbank, társaskör, olvasókör, dal- és önképzőkör, magneziapogácsa-gyár, gőzmalom és gazdasági szeszgyár. A községhez tartozik Pusztalöb, mely azelőtt Tornyoslöb, Alsólöb és Középlöb néven volt ismeretes és a XIX. század első felében a gróf Ráday és a Fáy családok birtoka volt.
