Valkó.
Valkó.
Valkó, magyar nagyközség a gödöllői járásban, 320 házzal és 2400, nagyobbára r. kath. vallású lakossal. Postája helyben van, távírója és vasúti állomása Tura. A valkói erdő, mely királyunknak is kedvencz vadászóhelye volt, már a középkorban is látott fejedelmi vadászokat. 1382-ben Nagy Lajos király vadászott az itteni erdőségekben, sőt Mátyás király is kirándult ide vadászni. A XV. század elején Prodavízi Ördög Miklós birtoka, a ki Zsigmond királynak adta cserébe. E birtokokat Albert király 1438-ban a Rozgonyiaknak adta. 1559-ben már a török hódoltsághoz tartozott; 25 adóköteles házzal. Az 1633–34. évi török kincstári adólajstromokban a pesti nahije községei között találjuk, két adóköteles házzal. A hódoltság végszakában pusztulásnak indult és 1695-ben csak fél portát vetettek ki e helységre. 1715-ben 30, 1720-ban 27 adóköteles magyar háztartást írtak benne össze. A község róm. kath. temploma 1810-ben épült. 1848 előtt 38 és fél úrbértelke volt, mely 156 telkesgazda között oszlott meg. 1848-ig a herczeg Esterházy család volt a helység földesura. A tagosítás 1863-ban történt. Az 1849 április 6-án vívott isaszegi csata, melyben Görgey fényes győzelmet aratott Windisch-Grätz fölött, Valkó határát is érintette. A herczeg Esterházyak itteni erdőbirtokát 1867-ben a magyar kormány vette meg és a gödöllői koronauradalomhoz csatolta. Jelenleg a gödöllői koronauradalom és báró Schossberger Viktor a helység legnagyobb birtokosa. A községhez tartozik: Simontanya, Törökúti tanya, Rudolfvölgy, Csákóitanya, Zsigmondmajor és Kisharaszti.
