Zsámbék.
Zsámbék.
Zsámbék, a budapest–brucki vasútvonal közelében fekvő nagyközség 638 házzal és 4000 nagyobbára németajkú, róm. kath. vallású lakossal. Postája távírója és távbeszélője helyben van, vasuti állomása pedig Herczeghalom. Az Aynárd nemzetség ősi birtoka. E nemzetség őse Ainordi délfrancziaországi lovag, a ki III. Béla király nejével együtt 1186-ban jött be hazánkba és itt megtelepedvén, a mai Zsámbékot nyerte adományul, a hol magának várat épített. E család kihaltával Smaragd comes és testvérei nyerték, a kik itt 1258-ban premontrei prépostságot alapítottak, Keresztelő Szent János tiszteletére. E prépostság temploma a XIV. század közepéből való s egyike hazánk legjelesebb építészeti emlékeinek. 1346-ban a prépostság itteni javaira Miklós nádor határjárást rendelt el. 1401-ben Zsigmond király Atyai Szár János hűtlensége, majd Kükei János magszakadása következtében, a helység részeit a Maróthiaknak adományozta, a kik még 1467-ben is bírták. Ekkor már kiváltságos hely volt. 1490-ben Corvin János birtokában találjuk. 1475-ben Sixtus pápa a prépostságot a pálosoknak adományozta, mely ellen a premontreiek 1511-ben és 1520-ban ismételten tiltakoztak. 1534-ben a pálosokat még itt találjuk, de Buda váránák elfoglalása után (1541) a monostor és a templom elpusztult és csak czímében áll még fenn Ekkor a törökök vették birtokukba a helységet, a hol várat építettek. E vár az egész török uralom alatt fennállott. 1558–59-ben 75 emberből állott a török őrség. 1568-ban a várőrség 151 emberre szaporodott. 1574-ben 56 lovas tanyázott Zsámbékon. 1581-ben a győri és a veszprémi kapitányok merész támadást intéztek Zsámbék ellen, a mikor a várat és a templomot is rommá lőtték. A XVII. század első felében ismét a törökök birtokában van. Az 1633–34. évi török kincstári adólajstromokban a török hódoltsághoz tartozó helységek között szerepel, de ekkor már annyira elpusztult, hogy csak két adóköteles háza volt. 1661-ben gróf Batthyány, magyar csapatokkal, ismét elfoglalta, de 1664-ben újból török kézre került. 1686 június 19-én, midőn Buda ostroma kezdetét vette, Bottyán János, az esztergomi huszárok vitéz hadnagya, a Fehérvárról Budának igyekvő török lovas csapatokat e helység határában körülkerítve, csaknem teljesen megsemmisítette. Buda visszafoglalása után a zsámbéki uradalmat s a visszafoglalt várkastélyt gróf Zichy István vette meg; utána Zichy Péter és neje, gróf Bercsényi Julia örökölték. Ez a kastély jelenleg a Szent Keresztről nevezett apáczáké, a kiknek itt van az ujonczházuk, leányiskolájuk és internátusuk. Az uradalom a Zichy családtól a korona birtokába ment át. 1695-ben a porták kiigazítása alkalmával nem rótták meg adóval. Az 1715. évi összeírás alkalmával a mezővárosok között szerepel; ekkor 43 háztartást, 1720-ban 61 magyar, 37 német és 10 tót háztartást írtak benne össze. A régi templomot 1754-ben állították helyre, de az 1763 június 28-iki földrengés alkalmával ismét megrongálódott. Ez az érdekes műemlék az orsz. bizottság felügyelete alatt áll. Plebániája igen régi és már az 1332–33. évi pápai tizedjegyzékben is előfordul. A török hódoltság alatt megszűnt, de 1716-ban ismét helyreállították. A török világban számos zsidó telepedett le Zsámbékon; számuk a XVIII. században jelentékenyen megszaporodott. 1737-ben 90 izr. vallású lakosa volt, tehát egész Pest vármegye területén, Budát és Óbudát kivéve, a legtöbb. Az imaházuk 1651790-ben épült. 1725 január 6-án a helység országos vásárok tartására nyert engedélyt. 1739-ben a pestis-ragálynak 825-en estek áldozatul. A XIX. század elején már 3513 lakosa volt. Jelenleg Darányi Bélának van itt nagyobb birtoka. A községben még ma is teljes épségben fennálló ú. n. török kút, a török uralom érdekes emléke. A községben m. kir. állami szőlőmunkás-tanfolyam van, és több kisebb gyár.
Zsámbék látóképe.
Bíró Zsigmond úrilaka.
