A megye megoszlása a két érseki tartomány között.
A megye megoszlása a két érseki tartomány között.
Az érseki joghatóság szempontjából az ország, Szent István tervezetében, két nagy egyházi tartományra: az esztergomira és a kalocsaira oszlott. E beosztás szerint az esztergomi egyházi tartományt alkotta a mai Dunántúl és a Tiszáninnen egészen, a Tiszántúlból a szabolcsi és csongrádi vidék s a Dunáninnen, ha a Duna-Tiszaközt külön területnek vesszük, egészen. A kalocsai egyházi tartomány viszont kiterjedt Erdélyre, a Tiszántúl legnagyobb részére, Szlavón-, Tót- és Horvátország területére. A Duna és Tiszaköze megoszlott a két egyházi tartomány között olyképpen, hogy az éjszaki terület – a régi Soltnak sárközi részét leszámítva – az esztergomi, a többi rész; vagyis a Solti Sárköz, Bodrog és 236Bácsmegyék a kalocsai tartományhoz kapcsolódtak. A két érseki tartomány között tehát a választó-vonalat a megye sárközi (ma kalocsai) járása és a félegyházai határ alkották. Ezen a beosztáson, vármegyénkre nézve, az egri érsekség későbbi felosztása sem változtatott, úgy hogy az, Szent István korától kezdve, nagy részében ma is az esztergomi érseki tartománynak, egy töredékében a kalocsainak, illetőleg midőn a bácsi érsekség 1035 táján a kalocsai püspökséggel egyházilag egyesítettettet, a kalocsa-bácsi érsekségnek kiegészítő részét alkotja.
A mai vármegye alkotó elemeit véve alapul, az egyházi beosztás a régi részekben következőkép alakult:
