A váczi püspökök.
A váczi püspökök.
Az első váczi püspök, kinek neve reánk maradt, Kelemen volt. A tihanyi apátság alapító-levelében felsorolt egyháznagyok sorában szerepel. (1055.) Neve mellett nincs ugyan kitéve, hogy váczi püspök lett volna, de Szörényi, az esztergomi érsekek névsorának összeállítója azt állítja, hogy egy régi kéziratban olvasta Kelemen nevét mint váczi püspökét. 1077-re Bél Mátyás, Túróczi krónikája nyomán, említ egy Lázár nevű püspököt. Ezt igazolni azonban semmivel sem lehet. (Not. Hung. III. 114.) I. Géza 1075-iki adománylevele, melylyel a garamszentbenedeki monostort alapította, említ egy Áron nevű püspököt, az egyházmegye kitétele nélkül. A vácziak, arra támaszkodva, hogy Alpár a váczi püspökség tulajdona lévén, a váczi püspöknek ez aktusnál jelen kellett lennie, azt vitatják, hogy Áron tényleg váczi püspök volt. Harmadiknak a váczi püspökök sorába, a váczi Schematismus, az 1102-ik évre való hivatkozással, I. Istvánt iktatja be, kinek utódja Marcellus, a zobori apátság részére Kálmán királytól adott 1111-iki oklevélen olvasható, de a ki már öt évvel később az esztergomi érseki székben ült. 1140–1148-ig I. Marcellus; 1148–1162-ig Ipoly; 1162–1182-ig 249I. Mihály volt a püspök. 1183-ban Jób-ot, ki csakhamar esztergomi érsekké lett, Boleszló követte, a kinek Imre királylyal volt erős összetűzése.
Boleszló az Imre király és Endre között dúlt testvéri viszályban Endre herczeg pártjára állott. Éppen 1199 nagyböjtjén vette hírül Imre, hogy Endre és magyarországi hívei között a levelezést Boleszló váczi püspök közvetíti és hogy a pénzt, melyet a lázadásra gyűjtöttek, a váczi székesegyház sekrestyéjében őrzi. A haragra lobbant király tüstént Váczra sietett, hol őt a káptalan ünnepélyesen fogadta. A király gyűlésre hívta a püspököt és a káptalant s kívánta, hogy a kincstárt nyissák meg előtte. Boleszló vonakodott. A király gyanúját megerősítve látván, alkonyat felé eljött a templomhoz, a melyben a püspök és káptalanja éppen a napi ájtatosság végső zsoltárait énekelte. Beizent tehát a püspökhöz, adja ki a kulcsokat és jöjjön ki. Boleszló nem küldte ki a kulcsokat, de ki se mert jönni. Imre dühös lett, belépett a templomba és megparancsolta, hogy nyissák ki a sekrestyét. A püspök tiltakozott „az erőszak, a rablás” ellen és az oltárhoz menekült. Papjai körülötte csoportosultak és „könnyes szemmel” kezdték az éneket „Tekints reánk, Uram! szent székedből és gondoskodj rólunk!” E passzív ellentállás még jobban felingerelte a királyt; közéjök rohant, Boleszlót megfogta, az oltártól elrántotta és kifelé húzta. A püspök ellene szegült; a mint küzködött, az oltár lépcsőjén elesett, de Imre tovább hurczolta a földön, oda lökte fegyvereseinek s azok megfogták és a templomból kidobták, a sekrestye ajtaját pedig feltörték. Az őrkanonok most már felnyitotta a kincstárt, melyből Imre Boleszlónak a leleszi kolostor alapítására szánt kincseit és a levelezést kivette, az egyház kincseit azonban érintetlenül hagyta. A püspök az erőszakoskodás következtében megszentségtelenítve látva a templomot, benne az istentiszteletet betiltotta; a mire a király azzal felelt, hogy a püspök dézsmáját lefoglalta és kijelentette, hogy a ki Boleszló részéről levelet vinni merészel, annak szemeit kitolatja.
Boleszló mégis módját ejtette, hogy panasza június folyamán a pápa elébe került. III. Incze, bár igaz barátsággal viseltetett Imre iránt, mégis igen komoly dorgáló levelet intézett hozzá és megbízta egyúttal Saul érseket, vizsgálja meg szigorúan az ügyet, igyekezzék a királyt bánatra és elégtételre bírni. Ha ez nem sikerül, „tegyen félre minden szeretetet és félelmet, tartsa csak Istent szem előtt és tegyen jelentést Rómába.”
Imre maga elé sem bocsátotta Saul érseket s haragosan fakadt ki a pápa ellen. Később azonban lecsendesedett s írt a pápának egy mentegetődző levelet. Sót utóbb, belátván hevességét és tettének illetlenségét, mintegy engesztelésűl odaajándékozta Boleszlónak azt az adót, a melyet évenként háromszor: karácsonykor, husvétkor és Szent István napján, a király és királyné számára szedni szoktak. Ezt a pénzt azután a megbántott váczi püspök a tőle alapított leleszi kolostornak adományozta oda.
1215-ből Jakab; 1222-ből Briccius; 1238-ból I. Mátyás emléke maradt fenn. Ez utóbbi, esztergomi érsekként vett részt a sajómezei ütközetben s ott el is esett. Utódja a váczi püspöki székben s utóbb az esztergomiban is Vancsai István lett. A tatárvész után Haymo János volt Vácz püspöke, a kinek Roger mester, a nagyváradi kanonok, utóbb spalatói érsek, a maga nevezetes iratát, a Carmen Miserabilét ajánlotta.
1251–1254. Jeromos; 1255–1260. III. István; 1261 után I. Fülöp, László király nejének, Izabella királynőnek kanczellárja; 1279-ben I. László, más néven Haab ; még ugyanaz évben I. Tamás. 1287 táján II. László; utána az Omodénbeli Abba; 1326-ban Lőrincz; 1329-től Rudolf; 1343-tól II. Mihály; 1364-től II. János királyi kincstartó; 1378-tól I. Péter; 1405-től II. Miklós; 1409-től II. Fülöp; 1419-től Lőkös nádorispán fia Salgó (III.).
1430–1437-ig a püspökség az e korbeli oklevelek tanúsága szerint üresedésben volt; sőt valószínű, hogy egész 1447-ig nem töltötték be, a mikor II. Pétert találjuk a püspöki trónban, kit azonban Hunyadi János szorgalmazására Erdélybe helyeztek át 1449-ben. 1455-ben Szilassy Vincze, 1475-ben már a Váczi felvirágzása körül nagy nevet szerzett somlyói Báthori Miklós volt váczi püspök.
1506-ban Várdai (I.) Ferencz, 1513-tól Szalkai (III.) László, a későbbi hírneves esztergomi érsek, 1520-tól Országh (III.) János, a nagynevű Országh Mihály nádor fia és a jogi tudományok nagy mívelője; 1526-tól Brodarics (IV.) István, a mohácsi vész történetírója; 1540-től báró Perényi (V.) Miklós; utána Kechety (I.) Márton; 1549-től Dudich (I.) Ágoston; 1553-tól Péterváradi Balázs; 1561-től 250Ujlaky (IV.) János gróf; 1578-tól Mossóczi Zakariás, a Corpus Juris kiadója; 1582-től Melegh Boldizsár; utána Pethe (II.) Márton, utóbb kalocsai érsek, ki Pázmánynyal szemben az esztergomi székre is vágyott s kinek magyar érzelme és rettenthetetlen szókimondása közmondásos volt; 1587-től Mathésy (V.) István, ki Draskovich titkáraként a trienti szent zsinaton is részt vett; 1593-tól Szuhay (VI.) István, a királyi kamara híres prefektusa, ki utóbb az esztergomi érsekség adminisztrátoraként száműzetésben halt meg, ültek a váczi püspöki trónusban.
Szuhay utódja 1600-tól Radovits (III.) Péter volt. Ezt követték: 1608-tól Almássy (I.) Pál; 1613-tól az éles tolláról ösmert Balásfy (II.) Tamás, pozsonyi prépost. 1622-től a naplóíró Dallos (VI.) Miklós; utóbb győri püspök; 1623-tól Sennyey (V.) István; 1628-tól Felsőtáli Dávid (II.) Pál; 1630-tól Draskovich (I.) György gróf; 1635-től Nagyfalvay (II.) György 1644-től Kopcsányi (III.) Mihály; 1646-tól Hoszszútóthy (IV.) László; 1649-től Püsky (V.) János; 1651-től Tarnóczy (II.) Mátyás; 1655-től Zongor (II.) Zsigmond; 1658-tól gróf Pálffy (III.) Tamás; 1660-tól Szentgyörgyi (II.) Ferencz; 1663-tól Szegedy (III.) Ferencz, később egri püspök; 1669-től báró Pongrácz György; 1676-tól Gubasóczy (VI.) János; 1679-től Korompay (IV.) Péter; 1681-től gróf Kéry (VII.) János; 1685-től Galánthai Balogh (VII.) Miklós; 1689-től Dvornikovics (IV.) Mihály; 1706-tól gróf Esterházy Imre, ki utóbb esztergomi érsek lett és magát mindvégig Frater Emericusnak nevezte, vonatkozással arra, hogy egykor pálos-szerzetes volt. 1709-től gróf Kollonich (II.) Zsigmond; 1756-tól gróf Leslie Vilmos, utóbb laibachi herczegpüspök; 1717-től gróf Althann Frigyes Mihály, ki utóbb a bíborosi kalapot is elnyerte s Vácz egyik legkiválóbb főpásztora volt. 1735-től az előbbinek unokaöcscse, gróf Althann Károly Mihály; 1757-től gróf Migazzi Kristóf, utóbb bécsi érsek; 1758-tól gróf Forgách (III.) Pál; 1759-től gróf Esterházy Károly.
1762-től Migazzi Kristóf, örökös adminisztrátorként vette ismét kezébe a váczi püspöki pásztorbotot és Vácz ujjjáalkotójának nevét érdemelte ki magának. 1786-ban bekövezkezett lemondása után 1787-től báró Splényi Xav. Ferencz lépett a váczi püspöki székbe. 1792–1806-ig üresedésben volt a püspökség, a mikor végre Károly Ambrus Ferdinánd királyi herczeg neveztetett ki püspökké. Ez 1808 január 25-én herczegprimássá lett. Utódja Váczott Kámánházy László. Ezt követték 1824 február 12-étől gróf Nádasdy Paulai Ferencz. 1855–1859. Roskoványi Ágoston, a nagynevű hittudós; 1859–1885. Peitler József Antal; 1887–1899. Schuster Konstantin; 1900-tól gróf Csáky Emmanuel Károly, ki a váczi püspökök sorában a nyolczvankilenczedik.*
V. ö. : Schematismus m. f. 1835. XXXVII–LXVI. és 1855.
