A váczi székesegyház.
A váczi székesegyház.
Szent István, a váczi püspökség megalapítója, Váczott csupán kisebb arányú templomot emeltetett, mely ideiglenes jellegű volt. A végleges székesegyház, mint láttuk, I. Géza király műve volt, kit 1077-ben itt is temettek el. Ez a templom, mely Podhraczky és Pray vélekedése szerint azon a helyen állott, melyen most a ferencziek kolostora van,* 1241 fekete vasárnapján a tatárok dühének esett áldozatul. A IV. Bélától megindított szervezés nyomán ujra épült a székesegyház is, a melyet azután a Báthori Miklós építészei ujjáalakítottak és díszítettek. A török ostrom idején a székesegyház megrongálódott ugyan, de a törökök helyreállították és mecsetté változtatták át; míg végre Murthesan basa 1626-ban tövig leromboltatta és köveit a várfalak kijavítására fordíttatta.*
Podhraczky. Chron. Bud. 144., 148., 153. 1. – Pray Hierarchia. I. 390. – V. ö.: még Desericius művét Váczról.
V. ö.: Schemat. m. f. XXIII. 1.
A törökök kiűzetése után Balogh püspök a német telepesektől épített Sz. Mihály-templomot akarta székesegyházul berendezni; de bár a szükséges tőkét egybegyűjtötte, tervét hirtelen halála miatt csak Dvornikovich valósíthatta meg. Ez azonban ép úgy nem felelt meg czéljának, mint az általuk épített rezidencziális ház s azért Althann Károly püspök 1756-ban egy teljesen új székesegyház alapjait tette le. Művét Forgách püspök folytatta, de oly szerencsétlenül, hogy utódja, a finom ízlésű Esterházy Károly, az egész idomtalan tömeget lehordatta és a mai bazilikának alapjait fektette le. Ezt a nagyszabású tervet azután Migazzi Kristóf redukálta és újabb tervek alapján a mai székesegyházat felépíttette, azt 1756-ban felszentelte, de díszítését végleg csak 1777-ben fejezte be.*
U. o. XXII–XXVIII. 1.
