Fehérvári prépostság és káptalan.
Fehérvári prépostság és káptalan.
A mai Császárfürdő területén feküdt a Szent János vitézek felhévvizi prépostsága és káptalana. A Szt. János-lovagokat a XII. század végén telepítették meg e helyütt királyaink. Az új telep kezdetben csak konvent-jelleggel bírt és a Szent Háromságról volt elnevezve. Utóbb Róbert Károly király hites helylyé, Zsigmond király pedig prépostsággá emelte és káptalannal látta el. A prépostság és káptalan határai és birtokai, úgy látszik, nem voltak szorosan körülírva, mert a középkor folyamán a konvent főnökei, utóbb a prépostok, vagy a mint őket nevezték, a prépostság kormányzói, úgyszólván folytonos pereskedésben állottak a margitszigeti apáczákkal. A vita leginkább a dunai rév és vám körül forgott. Hiteles helyi szerepléséről kivált az 1290–1347-ig tartó időszakból maradt fenn számos okirat.* Kórházának emlékét szintén több oklevél őrzi. Utolsó prépostja Posgay János boszniai püspök volt. 1629-ben, Pázmány javaslatára, a prépostság és káptalan javadalmait a Sz. Istvánról nevezett ősi esztergomi papnevelő intézet alapjának adományozták oda.*
Wenzel. Árpádk. Okmt. IX. 583. X. 11. 106–194., 205., 418., 440. – Zichy Okmt. I. 75. 84., 201., 306., 359., 372., 390., 463. II. 13., 188. Knauz. Monum. II. 716.
V. ö.: Rupp. i. m. 51–57. l. Újabban Cselka Nándor, mikor a felhévvízi prépostság czímét kapta, állította össze a prépostságra vonatkozó adatokat.
A Szent Zsigmondról nevezett világi prépostságot és káptalant Zsigmond király alapította a budai várnak zsidó-utczájában, a fejérvári kapu mellett. A prépostság kisarányú templomában temették el Podjebrád Katalint 1464-ben 260és itt adta át 1514-ben Bakács Tamás érsek a vöröskeresztes fehér zászlót Dósa Györgynek, ki a török ellen vállalkozott keresztes hadat toborzani, de felhatalmazásával visszaélve, a parasztlázadás szervezőjévé lőn. A török idők után 1699-ben a prépostságot újra helyreállították, azonban 1716-ban már tűzvész áldozata lett. 1720-ban a keresztes vitézek, vagyis a vöröscsillagos, szabályozott kanonokok kapták a prépostságot s ezekre bízta 1771-ben Mária Terézia Szent István király sértetlenül feltalált jobbjának őrizetét. Ekkor azonban már a prépostságnak csak halvány visszfénye volt meg. Régi templomuknak nyoma sem volt s az 1767-ben a kir. palotában épült kápolnában végezték az istentiszteletet, ellátván egyúttal a királynő által odatelepített angol kisasszonyok lelki gondozását is. Ujabb időtől kezdve a vöröscsillagos rend visszament Csehországba és a Szent Jobb őrzését a kir. palotai plebánosok vették át.
