III. A vármegye jövedelmezősége a hódoltság idején.
III. A vármegye jövedelmezősége a hódoltság idején.
A vármegyénk területéből alkotott beglerbégség, illetőleg a budai pasalik, egyike volt a nagy ozmán birodalom jövedelmezőbb khászainak. Egy 1619-iki feljegyzés szerint, mely 23 beglerbégség jövedelmét mutatja ki, a budai beglerbég khásza a 10-dik helyen áll 860,000 akcsényi jövedelemmel. Ezzel szemben a temesvári 806,000, a boszniai csak 650,000 akcsét jövedelmezett.
A budai villajet (pasalik) különben a kincstárnak amúgy is nagy hasznot hajtott. Egy 1599-iki számadás szerint ugyanis a villajet 11.828,025 akcsét jövedelmezett; ugyanekkor a villajethez tartozó khászok jövedelme 2.522,385 aktsét, a különböző czímeken bevett rendkívüli jövedelmek 1.241,528 akcsét tettek. 1601-ben a jövedelem 15.174,636 akcse volt, a melylyel szemben azonban az összes kiadás a 18 millió akcsét meghaladta s így az év vesztességgel járt.*
V. ö.: Defterek II. köz. 689. és. köv. 1. meg 695. és köv.1.
A török kormányzatnak gondja volt arra, hogy minden falunak és városnak jövedelmét szorosan megállapítsa. Ez a megállapítás időnként revíziónak volt alávetve, a mit a jövedelmek alanyát alkotó vagyoni viszonyok hullámzása tett szükségessé. Az így megállapított jövedelmek szerint osztották be azután az egyes falukat, vagy alkottak belőlük csoportokat.
Voltak egyes falvak, a melyek a khászok, mások, melyek a ziametek vagy tímárok sorába tartoztak. Egyes falvak jövedeimének apadása vagy növekedése azután az egyik osztályból a másikba való áthelyezést tette lehetővé.
A budai pasalikban több császári khász volt, a melyeket jobbára a budai mirmizán (beglerbég) jövedelméül adományoztak oda. Egy 1579-iki feljegyzés szerint Üvejsz pasa a következő pestmegyei falvak jövedelmét élvezte*: A budai náhieből: Buda város (20.000); Óbuda (19,314); Budaörs (48,118); Békásmegyer (2795); Pilisszántó (5019); Perbál (1000) és Barácska (400 akcse). A pesti náhieből: Pest város (6000); Rákoscsaba (10,760); Czinkota (5065); Kolta (15,730); Sikátor (3500); Aba, Kecskeméti puszta (2852); Szentendre (4127); Leányfalu (2568); Pócsmegyer (6229).
A zárjelbe tett számok az illető falu jövedelmét mutatják.
1562–64-ben a budai mirmizán pesti khászához 28 helység tartozott. Ezek közül megyebeliek voltak: Keszi (4000), Irsaszeg (4000), Kun (?) (11,009); Zsenger? (5000), Bicske (8100), Dömsöd (12.500), Csíktarcsa (6000), Veresszekcső (17,500), Szentlőrincz (18,000), Laczháza, (7500), Högyi (Hugyé?) (9000), Haraszti (3500), Balkháza (10,000), Imrefalu (2500), Kóka (25,000), Szentmártonkáta (20,500), Csekekáta (10;725), Hartyán (17,000), Szalkszentmárton (7250), Szentgyörgy (3500), Kőrös város (66,633), Czegléd város (87;503 akcse.)*
V. ö. Defterek I. 322. 1: és II. 277. és köv. 1.
298A budai szandzsák 1632-ik évi hűbérdeftere szerint az egész szandzsákban 42 ziámet és 128 tímár-hűbér volt.* A 42 ziámet közül csak 34-nek leírását ösmerjük és ezek közül 30 volt pestmegyei. És pedig Keszi (24,000 akcse) a javak defterdárjának (a pasalik pénzügyeinek első tisztviselője) kezén. Berki (40,685 akcse) a defterdár kiajája (helyettese) kezén. Mácsa (72,000 akese) a defterdáré. Kiskunszállás (12.000 akcse) a budai jancsár-aga személyi pótléka. Gönbös? (46,506 akcse) tartozik Pesthez. A gönüllük agának kezén. Gyömrő (28,000 akcse) Ibrahim kezén. Verseg (23,200 akcse) Mustafa bin Sabáné. Üllő (21,700 akcse) Abdurrazzák főcsauszé. Győrő Kecskemét mellett (21,000 akcse) Ahmed bin Sabáné. Szele (21,000 akcse) Piri Ahmedé. Kóka (21.000 akcse) Hüszeiné. Szentkirály Kecskemét mellett (20,000 akcse) Dervisé. Jánoshída (21,000) Diváne Juszufé. Pomáz (20,500) Khoszrev Abdullahé. Egröskáta (21,000 akcse) Mohammedé. Kánya (20,000 akcse) Veli bin Alié. Tas (40,000 akcse) fele Sabán fődiván-kjatibé (államtanács jegyzője), fele meg Musztafáé. Rákoscsaba (20,000 akcse) Hüszein bin Elhads Ahmedé. Szabadszállás (20,000) Hamza bégé. Szőlős (17,000 akcse) Szülejman főcsauszé. Ság (20,000) Ahmed bin Haszáné. Kerekegyház (15,000 akese) Abdurrazzák főcsauszé. Dány (15,000) Szülejman Hüszeiné. Mogyoród (12,000 akcse) Alié. Újfalu (11,000 akcse) Hüszein bin Elhads Ahmedé, ki Rákoscsabát is élvezé. Acsac (7361 akcse) Ali bin Abdullazizé. Mócs (30,000 akcse) Alié. Németi (20,000 akcse) Kejván bin Abdullahé. Kocsi, tán Kovácsi (15,000 akcse) Abdurrahmán főcsauszé.
U. a. II. 720. és köv. 1.
A 128 tímár a vármegye községeinek javarészére terjed ki; ezek egyik-másikában ziámet is volt s viszont van olyan falu is, a mely több tímárra oszlott. A tímárok valamely várhoz, vagy a náhie székhelyéhez, vagy más nevezetesebb helyhez voltak beosztva, úgy hogy ez által mintegy tímár-kerületek keletkeztek.
Pesthez tartoztak a következő tímárok: Félegyháza (17,000), Szentlőrincz és Berczel (14, 400), Rákoscsaba (13,050) ziamet is volt ott, Pánd (12,335), Tarcsa (11,000), Oros (10,279), Nyáregyház (10,000), Báli, Herény, Alberti, Gomba, Hernád (9–9000), Dabas (10,000), Szentiván, Káposztásmegyer (8500), Zsidó, Gede, Bágyon (8–8000), Újszász (7800), Vecse (7325), Herencsény, kettő, (á 7200), Bereg, Taksony, Almás, Csáp, Mike-Buda (7–7000), Szenttamás (6900), Bolgár (6500), Homokterene (6500), Ujlak (6227), Szob (6075), Rékás, Dengeleg, Német, Haraszti (fele), Teszér, Irsa, Zsámbok, Németi, Pataj, Vadas, (6–6000), Rékás, Molnári, Újszász, Tetétlen (5000), Uri (4387), Peszér (4000), Alberti, Szenttamáskáta, Tótkeszi két tímár, Mikebuda második tímár, Kazár (4–4000 ak.), Hartyán, Pagon, Zsámbok második tímár (2000), Tövi (6000 akcse).
Budához tartozó tímárok: Sáp (16,000), Acsa a ziamén kívül (9000), Besnyő (8000), Vereb (7400), Hérsa (7250), Martonvásár és Sóskút Fejérből (6000), Tomord (9000), Berkes (10,000) és Jákófalva (2000 akcse).
Kecskeméthez tartoztak: Baracsa (15,000), Palka, Orgován (12–12,000), Varjas (11,000), Borim, Szabadszállás a ziamén kívül (10,000), Jene, Tatárszentgyörgy, Golta (9000), Baládics (8000), Meze (7000), Told (7500), Alsó-Tatárszállás, Kisbalázs (6000), Almás, Baracsa második tímár, Meze második tímár (5999), Egyházas (4000), Pusztapetör (3000), Felgyő (13,050).
Váczhoz tartoztak a vármegyéből: Rátót két részben (6000), Kécske (4000) Hartyán (3500) és ismét (3000 akcse) és 28 más megyebeli falu.
Visegrádhoz tartoztak: Pócsmegyer (18,500 akcse), Bogdány (14,000), 'Tótfalu (12,000), Monostor (7000).*
V. ö.: Defterek II. 720. és köv. 1.
A török kincstár a hűbérbe nem adott falvakat és hasznot hajtó jogokat, vagy házilag kezeltette egy-egy főtisztviselővel, a ki azután a neki megszabott napizsoldon felül bevett összegeket beküldeni tartozott, vagy pedig bérlőknek adta ki, a kik a meghatározott bérösszeget szállították a kincstárba. Idővel ez a bérletrendszer igen alkalmatosnak bizonyult s a bérletek száma mindinkább növekedett. Természetes, hogy azok a falvak jártak legrosszabbul, a melyek bérlők kezébe kerültek, mert ezeket a bérlők kiszipolyozták.
A budai és pesti általános bérletek három évi jövedelme 1543-ban, a hiszbetnyereség levonásával, 240,798 akcsét tettek. 1565-ben már ezek a jövedelmek 1.775,000, a következő évben pedig 1.815,000 akcsére emelkedtek.* Ezenkívül 299révbeli és hídátkelési jövedelmek bérlete 1567-ben 3 évre 350,000 akcse volt, azonban Mohammed kiája váczi mültezzim és Kurd Gorzu pesti lakos, timariota, többet ígértek 10,000 akcsével s így Szefer budai günüllü helyett ők kapták a bérletet. 1570-ben ez az összeg már 375,000 akcséra emelkedett. A budai császárfürdőért 1565-ben Meoláná Ramazán budai kádi szidsillje szerint Uruda bin Haszán budavári dsebesdsi kiája 9000 akcsét fizetett; 1568-ban pedig szintén három évre az új bérlő Muhammed bin Musztafa budai kumbaradsi már 19,500 akcsét fizetett.* A zsámboki tó halászatáért 1547-ben Hazir szubási évi 2000, az ugyanott lévő bajoki tóért Nagy Péter budai bíró évi 1000 akcsét fizetett.*
V. ö.: Defterek I. 24. és II. 348. és köv. meg. 419. 1.
Defterek II. 188., 348., 419.1.
U. o. II. 37.
A váczi vám, kocsivám, vásártér, mészárszék, só, hajókormány-adó, mátkaadó, malomadó, kilenczed, talált vagyon bérlete után 1.613,688 akcsét vettek be 1560 június 26–1562 május 3-áig. Ugyanekkor a kapuadó, gabnatized, musttized, malomjövedelem, széna- és kölestized bérjövedelme 88,751 akcsét tettek. 1563-ban ezeknek bérjövedelme julius 21-től egész október 17-ig már 1.280,717 akcséra emelkedett. 1578-ig pedig e bérletek 18.500,000 akcsét tettek.* A kalocsai és solti bérletek 1562-ben 3 évre 962,000 akcsét, 1565-ben 1.010,000, 1568-ban 1.020,000 akcsét tettek.* A kevei (kövini, tulajdonkép Csepel) sziget bérlete 3 évenként volt 1546-bah 910,000 akcse, mely még ez évben új bérlők ajánlata következtében 960;000-re emelkedett; 1548-ban 1,060,000 akcse; 1563-ban 1.540,500 akcse, 1566-ban már csak 1.461,500 akcse.* Czegléd várában a bérlet 1564-ben 3 évre 166,500 akcse, 3 év mulva már 429,000 akcse; a marosi bérlet 1565-ben 705,000 akcse, 1570-ben már 740,000 akcse volt.*
U. o. II. 259. és köv. 1. 267. 350. 1.
II. 289., 364.1.
II. 295. 56.1.
II. 313. és II. 340. 1.
A bérletekről szóló nagyszámú defter mind arról tanúskodik, hogy a bérlők valósággal egymásra liczitáltak s sokszor hihetetlenül nagy összegekkel igérnek többet az előbbi bérlőtől fizetett összegnél. Képzelhető, hogy az ily bérlők micsoda zsarolást vittek végbe a szegény lakosságon, hogy a nagy bérösszeg mellett az ő tisztességes hasznuk is meglegyen. Ez a bérlet-rendszer volt az oka egyrészt annak, hogy a falvak a török uralom idejében elszegényedtek. Megszenvedték a bérletrendszert a városok is, különösen a kereskedők és az iparosok, a kik a nagy adók mellett nem tudtak keresetükből megélni.
Az a körülmény, hogy a hűbéresek rendesen egy-egy falut kaptak zsold fejében s hogy azt lehetőleg kizsákmányolni igyekeztek, okolta a falvak pusztulását. Csak a vérdíj gyanánt szedett pénzekről vegyünk példát, a melyeknek behajtására a török urak nagyon is ügyeltek. Óbudán 100, Czegléden 75, másutt 60–40 tallért vettek egy halálesetért. Gödöllőn egy odavaló lakos természetes halállal halt meg s a földesúr, Musztafa iszpája mégis 41 tallért meg egy borjas tehenet követelt vérdíjként az özvegytől: Kunszentmiklóson egy gyermek fúlt a vízbe s apján 60 frtot ránt Kaplag aga; Szecsőben meghal a bíró és a falu köteles a budai szubasának egy tehenet szállítani. Nagy igazán írták a szadaiak: „bármi névvel haljon meg, az ember, a díjját megveszi a török.* Jobb helyzetben voltak némileg a városok, a melyek csak ritkán alkottak khászokat vagy ziámeteket, hanem jobbára a kincstár birtokában voltak s főtisztviselők, néha ellenőrzött bérlők szedték a szorosan meghatározott adókat, vámokat s egyéb jövedelmeket. Ennek természetes következménye azután az volt, hogy a falu lakosai igyekeztek a városokba jutni és ott megtelepedni. Megtörtént, hogy a falu egy éjjel felkerekedett barmaival, hordozhatóbb s értékesebb vagyonával s odahagyva faluját, bevonult valamely városba. 1669-ben az eperjesi gyűlés memoranduma szerint, az Alföldön már mintegy 900 falu pusztult volt el.
V. ö.: Salamon. F. Magyarország a török hódítás korában. 260. 1.
Természetesen az ilyen átköltözködések nem mentek simán és minden akadály nélkül. A török hűbérúr, ha be tudta bizonyítani, hogy egykor az övé volt, akár tíz esztendő után is visszakövetelhette elköltözött jobbágyát. Nagyobb átköltözések mindig a szultánok utólagosan kinyert engedélyével mentek végbe s a nagyúr ezt az engedélyt csaknem mindig megadta.
300Ilyen átköltözködésekkel növekedett meg Nagykőrös és Kecskemét, Vácz és Visegrád, talán maga Buda és Pest is. Nagykőrös és Kecskemét igen diplomatikusan jártak el. Ők ugyanis a beköltözködni kivánó falusi nép érdekében valóságos bérleti szerződésre léptek a ziámetek és timárok birtokosaival. Igaz, hogy ez rendesen utólagosan történt, a mikor a falu népe már eltávozott s a hűbér, legalább egyelőre, értéktelenné vált. Ily módon megnövekedett az alföldi városok lakossága, de megnövekedett határuk is. A nagykőrösi krónika szerint például a város pusztái lettek: Kara, Kocsér (ma Jászapáti), Törtel, Lajos (ma Berényé), Mise, Mikebuda, Újszász, Tetétlen, Nyársapát, Örkény, Vatya, Poltharasztja, Kakucs, Inárcs, Besnyő, Jenő és más pestmegyei falvak.*
V. ö.: Salamon F. Magyarország a török hódítás korában. Pest, 1864. 216–233.1.
Így jutott Kecskemét is nagyszámu pusztához. Övé lett Tatárszentgyörgy, Ágasegyháza, Borbásszállása, Kerekegyháza, Köncseg, Páka, Félegyháza, Kisszállása, Ferenczszállása, Zomok, Jakabszállása, Matkó, Orgovány, Péteri, Csöngöle, Szentlászló, Móriczgáttya, Szank, Bene, Örkény, Újfalu és Majsa.* A mint látjuk, úgyszólván mindmegannyi ziámet és tímár.
V. ö.: Hornyik. Kecskemét város tört. II. k.
