A teherviselő képesség.
A teherviselő képesség.
Természetes, hogy a hol ennyire kipusztult a lakosság, míveletlenül, parlagon feküdt a föld, ott a teherviselőképesség is igen csekély volt. 1690 november 29-én a Budán tartott megyegyűlés, a Kecskeméten és Kőrösön elhelyezett katonaság eltartására kivetést rendelt el. Ezt azonban a rendes módon – portánként – eszközölni nem lehetett. Kimondották tehát, hogy a meglévő porták arányában oly módon járnak el, hogy minden portára 100 komáromi mérő gabona és 3 darab vágómarha essék. Ez alapon azután Básty László járására (Kecskemét) esett 1942 mérő búza és 58 drb. vágómarha, a melyből a három város: Kecskemét, Kőrös és Czegléd, egymaguk 1700 mérő gabonát és 51 drb marhát szolgáltattak. – Deák Pál járása (Vácz) 668 mérő gabonát és 21 drb vágómarhát; Lendvay György járása (pilisi) 573 mérőt és 15 1/2 drb marhát és a negyedik járás 812 mérő gabonát, meg 26 drb vágómarhát szolgáltatott be. A kunsági helyek 201 mérő gabonájával és 6 drb marhájával együtt, a vármegye 4196 mérő gabonát és 126 1/2 vágómarhát tudott beszolgáltatni. A vármegye teherviselő képessége a visszaállott magyar kormányzat idejében egyébként rohamosan emelkedett, mert már a következő évben például Kecskemét egymaga 5000 frtot, Kőrös 2500 frtot, Czegléd 1000 frtot, Vácz 600 frtot, Csaba 62 frt 50 krt, Süly 125 frt, Ráczkevi 250 frtot stb. szállítottak a katonai élelmezési pénztárba. A porták 1696-iki rektifikácziója szerint pedig azok száma már az öt év előtti állapottal szemben (39 porta) felnövekedett 110 3/4 és 1/8-ad portára.
Az 1722–23-iki országos adókivetés szerint Pest-Pilis és Solt vármegyéket 104 1/4 porta után 40611 frt 35 krral, Buda várost külön 24 3/4 porta után 9813 forint 20 drral és Pest várost 8 1/4 porta után 3270 frt. 49 krajczárral rótták meg.
