A mogyoródi csata.
A mogyoródi csata.
Béla és László királyi herczegek és a nagy dolgokra hivatott, de szerencsétlen természetével mindent leromboló Salamon között lefolyt küzdelmek végső befejező akkordjai már a vármegye területéhez fűződnek. A kemeji síkon szenvedett vereség után Géza herczeg átkelt Kotajdnál a Tiszán és Vácz felé menekült. Salamon nem üldözte. Azt hitte, a herczeg ereje végleg letört, nincs vele mit törődnie. De keservesen csalódott. Géza Nagymaros táján találkozott Lászlóval és sógorukkal, Ottóval, Morvaország éjszaki részének urával, kit László segélyül hívott volt. Salamon a kemeji síkról visszatérőben, már közel Pesthez, Péteriben járt, a mikor hirül hozták, hogy László és Ottó egyesültek Gézával és nagy sokasággal jönnek ellene. Vid, a királyi hadak vezére azonban nem hitt a híreknek. „A herczegek seregét, – mondá az ifjú királynak – tönkre tettük. Csak csőcselék szegődhetett melléjük. A csehekkel én magam végzek.”
Salamon, – írja Pauler* az adatok remek csoportosítása alapján, – tele bizalommal Vid szavában, előre sietett és Pesttől keletre leszállott a Rákos völgyébe, hogy a mai Gödöllő irányában Vácz felé nyomuljon (1074 márczius 12). De a herczegek már elhagyták Váczot és a mogyoródi, csömöri dombok irányában, Czinkotára tartottak. Salamon tehát keletre fordult és Mogyoród meg Czinkota 332között a herczegek ellen indult, kik Fóth és Czinkota között, háttal a Dunának állottak fel. A Csömör felett éjszakra és délre terjedő homokos halmok és völgyek választották el a két sereget. Mindenki másnapra várta a csatát; a kora tavaszi köd azonban lehetetlenné tette egész nap az összeütközést. De azért a két sereg készen volt s a lovak mellett, kézben a kantár, tölté az éjet és várta a nap fölkeltét. Hajnalban rendezkedtek. A herczegek a mai Fóthtól délre állították fel seregüket. Balra, Mogyoród irányában, László állott első sorban, a bihariak élén; továbbá Géza foglalt helyet, a nyitrai zászlóalj közepében; még lejebb, a jobb szárnyat Ottó herczeg alkotta. Mögöttük három-három zászlóalj állott, mintegy tartalékban, úgy hogy a sereg három hadtestet formált, mindegyiket 4–4 sorjával. Az egésznek lelke László herczeg volt, a ki, mikor felfegyverkezett, a földre borult és fogadást tett, hogy ha győz, a győzelem helyén monostort épít Szent Márton tiszteletére. Azután körülnyargalt vitézei között és buzdította őket…Az ő csapatjában Géza zászlója lobogott, hogy magára vonja Salamon figyelmét, ki úgy számított és nem csalódott, főerejével azt fogja megtámadni, a kit már egyszer, csak nemrég, legyőzött. Salamon is hajnalban állítá csatarendbe seregét és keresztüllovagolt a közbeeső halmokon le a síkra, szekerészeinek, csatlósainak meghagyván, hogy kövessék és a domboldalon álljanak meg, hogy az ellenség őket valami tartalékseregnek gondolja. Vid még egyre mondogatta: ha meglátják seregünket, futnak. Mikor azonban a dombról lejövet előttük látták Géza és László seregét, Ernye mondá Vidnek: Csoda, ha ezek a hadak előlünk elfutnak. Akkor nem hagyták volna hátuk mögött a Dunát, hanem – úgy vélem – azt tették föl magukban, hogy vagy győznek, vagy meghalnak. Vid, a balszárny, a csehekre vetette magát; Salamon jobbra, a herczegek balszárnya, László csapata ellen lovagolt, Ernye a középhadtest ellen vonult fel. A csehek mindjárt az első összecsapásban megsemmisítették a bácsiakat. Vid elesett. Salamon, a ki Gézát kereste, mikor látta, hogy László ellen indult, parancsolta a zászlótartónak, hogy forduljon balra a központ felé. László rögtön felhasználta ezt az ellenséggel szemben oly veszélyes mozdulatot s az első ugrott neki Salamon csapatának. A bihariak utána rohantak és hátba fogták Salamont, míg elülről a nyitraiak, szintén nem vert had, támadták meg, A csata általánossá lőn és rövid időre Salamon teljes vereségével végződött. Kivált az idegen hadakat, cseheket, németeket kaszabolták László és Géza vitézei. Vezéreik Marquard, Szvatopluk megsebesültek és fogságba estek (1074 márczius 14.) Salamon nem volt a halottak, a sebesültek között. Szétvert seregének romjaival menekült, még pedig, mivel a pesti révtől elzárták, délnek és ott, a hol a Csepel-sziget véget ér s a Dunának két ága ismét egyesül, Szigetfőnél átkelt a Dunán és Mosonyig meg sem állott.
A magyar nemzet tört. az Árpádházi kir. alatt. II. kiad. I. k. 125 és köv. l.
László szavának állott. Miután a halottakat tisztességesen eltemettette, a sebesülteket elhelyezte, hálát adott győzelméért és annak emlékére megalapította a mogyoródi apátságot. Salamon IV. Henrik pártfogása alá helyezkedett, a ki augusztus második felében segélyére is jött és hadaival egész Váczig hatolt előre. Géza király parancsára azonban a nép minden eleséget jó eleve eldugott a német sereg elől s így IV: Henrik az éhség miatt visszafordulni kényszerült.
