Az 1848-iki törvények.
Az 1848-iki törvények.
Ettől kezdve az országgyűlés bámulatos munkaerőt fejtett ki. Naponként 2–3 ülést is tartottak és a rendekkel versengve dolgoztak a főrendek is. Alig hat hét alatt meg volt alkotva az a hatalmas törvénykönyv, mely hazánk mai alkotmányának sarkköveit foglalja magában. 1848 április 11-én V. Ferdinánd király, felesége és Ferencz József főherczeg kíséretében, a pozsonyi prímási palota dísztermében megjelent a rendek között, hogy a hozott törvényeket szentesítse. „Én, – mondá István főherczeghez intézett beszédében, – magyar nemzetemnek szívből óhajtom boldogságát, mert abban találom fel a magamét is. A mit tehát ezek elérésére tőlem kívánt, nemcsak teljesítettem, hanem királyi szavammal erősítve, ezennel át is adom neked, kedves öcsém, és általad az egész nemzetnek úgy, mint kinek hűségében leli szívem legfőbb vigasztalását.
És ebben a magasztos, örök időkre nevezetes pillanatban nagyon igazat hirdetett a nádor szava, mondván: „Egy boldogított, hálás nép környezi itt fölséged királyi székét, s a nemzet szíve soha forróbb szeretettel, több hűséggel nem dobogott fejedelme iránt, mint dobog most felségedért, ki a jelen törvények szentesítése által honunk újjáalkotója lett. Valamint új, életerős alapra fektették ezek a magyar alkotmányt, úgy biztosabb alapot nyer általok az a szent frigy mely e hazát fölségedhez és királyi házhoz édes kapocscsal köti.”
Pest vármegye rendei kitörő lelkesedéssel ünnepelték az új törvények létesítését, a melyeknek előkészítése jóformán éppen a pesti vármegyeháza üléstermében folyt le. A vármegye már az 1848 márczius 15-én tartott üléséből elrendelte, hogy a járásbeli tisztviselők tartsák kötelességöknek a bekövetkezendő 401átalakulásokról, a törvények szelleméről felvilágosítani, nehogy a szabadsággal még élni nem tudó nép szabadosságra ragadtassa magát. Ennek a bölcs előrelátásnak meg volt a maga eredménye. A mélyre ható átalakulás, melyet az új alkotmány okozott, Pest vármegyében úgyszólván minden megrázkódtatás nélkül ment végbe. Csak itt-ott, szórványosan fordultak elő kihágások. Igy a tótajkú községek közül egyesek, mint Sződ, Rátót, Battyán, Pilisszántó, Péteri, Ecser, sőt a magyar Gomba is, ellenszegültek a nemzetőrség összeírásának. Tápióbicskén a nép a fiatal erdőt erőszakkal legelőnek foglalta el, az ecsetiek meg hozzáláttak, hogy a Grassalkovich-féle uradalmon megosztozkodjanak. Azonban a vármegye mindezeknek a kóros jelenségeknek hamar véget vetett.
Az alkotmányos miniszterium a nádori teendőkkel elhalmozott István főherczeg mellé, a vármegye főispáni helytartójává Károlyi Istvánt nevezte ki, a ki a széket az 1848 június 20-án tartott vármegyegyűlésen foglalta el.
Az új alkotmány Pest vármegyét tíz képviselőválasztó kerületre osztotta s így a vármegye az 1848 július 6-án megnyílt első magyar parlamentben 10 képviselővel vett részt. Ezek voltak: gróf Teleki László a Szolnok-abonyi; Patay József a monori; Beniczky Ödön a gödöllői; Hajnik Pál a váczi; Eckstein Rudolf a szentendrei; Nyiry Pál a ráczkevei; Hajós József a dunavecsei; Halász Boldizsár az alsódabasi; Szeles Lajos a dunapataji és Nagy Ignácz a keczeli választó kerület részéről.
