Az 1847–48. évi országgyűlés.
Az 1847–48. évi országgyűlés.
A királyi előadásokra adandó válaszfeliratot Pest vármegye követe, az erős logikáju Szentkirályi tolla fogalmazta meg s abban főként azok domborodtak ki, a miket a vármegye másik követe, az ellenzék vezére, Kossuth Lajos, a baranyai követ beszéde kapcsán elmondott.
Az országgyűlés eleinte nagyon lassan haladt előre. Szentkirályi Móricz 1848 márczius 1-én mondott beszédében sajnálkozott, hogy az ország négy hónapi tárgyalás után sem tud kibontakozni az apró-cseprő kérdésekből és nincs általános, magasabb szempont, olyan nagyobbszerű eszme, mely eljárását jellemezhetné. Ez a beszéd mintegy előkészítése volt a villámgyorsan bekövetkező nagy eseményeknek. Márczius 3-án a konzervatív Balogh Kornél azt indítványozta, hogy a királytól a bank állásáról s a forgalomba hozott bankjegyek födözetéről felvilágosítást kérjenek.
Ezzel meg volt adva az alkalom arra, hogy a „nagyobbszerű eszmék” felvonuljanak. Kossuth, kiről Dessewffy Emil már 1-én azt újságolta, hogy legfeljebb három nap mulva alkotmányt fog kérni az örökös tartományoknak, és Magyarországnak felelős miniszteriumot, felhasználta az alkalmat és megtette az első nyilvános lépést az új alkotmány megteremtésére. Kijelentette ugyanis, hogy Balogh indítványa csupán a kívánalmak egy része lehet; ők azt kívánják, hogy Magyarországnak önálló pénzügye, külön és önálló pénzügyminiszteriuma legyen. Mint az adminisztrátori kérdésekben is kitűnt, minden bajnak kútfeje a hibás kormányrendszer. Ez a rendszer idejét multa, emberei rövid időn sírba szállnak „de a Habsburg-ház nagyreményű ivadékára, Ferencz József főherczegre, ki első fellépésekor a nemzet szeretetét magáévá tette, egy fényes trón öröksége vár, mely erejét a szabadságból meríti.”
