Ferencz József trónörökös.
Ferencz József trónörökös.
Mielőtt azonban az országgyűlést megnyitották volna, 1847 október 18-án, Pest vármegye gyűléstermében oly jelenet látszódott le, mely, az egész országat örömteljes izgatottságba hozta. Ferencz József föherczeg, kit általán trónörökösnek tekintettek, ezen a napon iktatta be István főherczeget a vármegye főispáni székébe. A nagy ünnepélyességgel megejtett beiktatás magyar nyelven-folyt le. „Ez a díszes tiszt, mondta az ifjú trónörökös; alkalmat nyújtott nekem e szeretett Magyarországba oly perczben lépni, midőn ez – mint felséges urunk atyai 400szíve óhajtja – egy boldog korszak küszöbén áll, mert tanúja lehetek annak a közszeretetnek, melyet fenséged dicső emlékű atyjától örökölt s önmaga fényes tulajdonaival még jobban megszilárdított; de tanúja annak a közbizalomnak is, melyet fenséged magas erényeivel és hazafiúi buzgó törekvéseivel már is kivívott, mik által biztosítva látom nemcsak e nemes vármegye, hanem a szeretet honnak is boldog jövendőjét…Magam pedig ünnepelni fogom mindig e napot, melyet fönséged iránt való hő szeretetemnek és a magyar nemzethez való élénk ragaszkodásomnak nyilvános jelét adhatám.” Mily jelenet lehetett az, kiált fel Márki Sándor, mikor azután az egyik Habsburgnak, a trónörökösnek, azért mond köszönetet a másik Habsburg, István főherczeg, mert „ajkairól örömmel hallotta zengeni ez alkalommal édes hazánk nyelvét.”
V. Ferdinánd, mikor 1847 november 12-én az országgyűlést megnyitotta és a királyi előadásokat Majláth György országbírónak átnyujtotta, magyar szóra nyitó királyi ajkait. És a hevülő magyarok ismét örömzajban törtek ki „Nincs már ezután mitől félteni a magyar nemzetiséget!”
