Főszékesegyházi könyvtár.
Főszékesegyházi könyvtár.
A kalocsai főszékesegyházi könyvtár történetével foglalkozva, vissza kell pillantanunk az 1526 előtti időre. A kalocsai érsekség történetének első századaiból nincsen ugyan adatunk arra, hogy az érsekségnek nagyobb könyvtára lett volna, de mint Csontosi írja, (Magy. Könyvsz. 1883. 277. l.) ama kiváló szerepből, melyet a kalocsai érsekek hazánk történetében az érsekség alapításától fogva napjainkig játszottak, s a hatástól, melyet az érsekség két káptalanával együtt a hazai művelődési viszonyokra gyakorolt, következtethetjük, hogy a kalocsai főegyháznak már az Árpádok korában volt jelentékeny könyvtára, s nagyon valószínű, hogy az a vegyesházi királyok alatt még inkább gyarapodott. A XV. században találunk is három nagy könyvkedvelő érseket a kalocsai érseki székben. Handó Györgyöt (1479–1480.), Várady Pétert (1481–1501.), kinek könyvtárában meg volt Janus Pannonius költeményeinek egy teljes példánya és Geréb Lászlót (1501–1502.), ki Mátyás király megbízásából Hesz András nyomdászt Budára hívta s műhelyében 1473-ban a Chronicon Budenset nyomatta. Ezek könyvtáraiból a főszékesegyház mai könyvtárában egyetlen egy művet sem őriznek. Elpusztultak, megosztva a két érseki székváros, Kalocsa és Bács szomorú sorsát. E könyvtárakból két kézirat maradt fenn, a melyeket a bécsi udvari könyvtárban őriznek. (M. Ksz. 1883.) A nyomtatott könyvekből pedig Várady Péter misekönyve a Magyar Nemzeti Muzeum könyvtárában 530átható, melyet Velenczében Speieri János hártyára nyomtatott 1498-ban Paeps János budai könyvárús közvetítésével. Fraknói részletesen méltatta ezt a magyar liturgiára is fontos művet a M. Könyvszemle 1888. évfolyamában. Uj abban pedig a gyöngyösi Ferenczrendű zárda könyvtárából előkerültek: Isidorus, Etymologiarum Libri XX. Zeiner, Reutlingen 1472. f. 264 lev. A tárgymutató vertóján ez a bejegyzés van: Blasius de Varadino vicar. eccl. Col. testamentaliter hunc libr. legavit ad Bibliothecam dicte Ecclie, Qui obii 5 aplis 1510. (Váradi Balázs a kalocsai káptalan lectora és ismételten vicarius volt 1878–1510-ig.) Azután S. Aurelii Augustini, Sermonum opera plurima et diversa. Basileae, Auerbach, 1495. Johannes (Vásárhelyi) Lector Colocen. sajátkezű bejegyzésével megnevezi magát, mint a könyv díszítőjét. E művek eredete, a bejegyzések szerint, a kalocsai székesegyház könyvtárába vezet vissza.
Midőn a törökök kiűzetésével a kalocsai érseki székhely és káptalana ismét életre kelt, az 1715-ben törvényeink közé felvett Conventio Kolonichiana alapján, az érsekek és káptalani tagok gyűjteményeiből csakhamar ismét könyvtár keletkezett, a mely a könyvek exlibrise szerint a Bibliotheca Venerabilis Capituli Colocensis nevet viselte és a székesegyházban levő káptalani levéltár helyiségében volt elhelyezve. Erről a könyvtárról, mely a jelenlegi könyvtár alapja volt s melylyel annak története is kezdődik, három katalogus maradt fenn. Az 1752. évi 287 művet 716 kötetben, az 1760. évi 389 művet 1019 kötetben s az 1776. évi 1075 művet 2069 kötetben tüntet föl. Hogy ez a könyvtár csakugyan Kalocsa nagynevű érsekeinek hátrahagyott könyveiből keletkezett, annak nyomai az 1710. évbe nyúlnak vissza. A könyvtár kéziratai között ugyanis gróf Csáky Imre kalocsai érsek (1710–32.) egy sajátkezűleg írt kézirata van „Miscellanea scripta per me Emericum Csáky” czímmel. Utódjának, Patasich Gábor (1733–46.) érseknek hátrahagyott gyönyörű fekete bőrkötésű könyveit pedig a tábla külsején levő aranynyomású super exlibrisei jelzik. Végre az 1760-ból fennmaradt katalogus megjegyzése szerint, az abban csillaggal jelzett művek Batthyány érsek műveiből valók. E könyvtárt, a még meglevő reverzálisok tanúsága szerint, az egyházmegyei papság is szorgalmasan használta. Kezelői kalocsai kanonokok voltak. Igy 1752-ben Házi György, 1769-ben Mikora József, utána pedig Glaser Gábor kanonok, a kinek magának is igen becses könyvtára volt, a melyet halála után (1780.) Patasich Ádám vett meg s az ő révén a jelenlegi könyvtárba jutott.
A nagyobbszabású könyvtár alapítása azonban Patasich Ádám érsekkel (1776–1784.) következett be, a ki még életében 10,000 műre terjedő magánkönyvtárát, a már említett káptalani könyvtárral egyesítve, az egyházmegyének ajándékozta. Könyvtára Bibliotheca Patasichiana elnevezéssel a jelen könyvtárnak ma is legterjedelmesebb alkotó része. Mint latin költő, már római papnövendék-korában kitünt, a mint arcas romanus a Sirarius nevet kapta. S a klassziczismus iránti előszeretetét haláláig megtartotta. Maga köré gyűjtötte a latin költészet akkori kedvelőit. Pálma Károly Ferencz, Vajkovics Imre, Ujváry Dávid, Ürményi József, Makó Pál egyetemi rektor, Molnár Ker. János, Mitterbacher Lajos, Pray György, Vörös Antal, a jogi fakultás direktora, Wagner egyetemi könyvtáros, Izzó János, a nemesek akadémiájának direktora, Horányi és Szerdahelyi gyűltek köréje, s ha a könyvtár 258. sz. kéziratát átlapozzuk, a melyben Patasich titkárja, Kobbe Boldizsár „Analecta” czím alatt az ez alkalmakkor keletkezett latin költeményeket összegyűjtötte, a humanisztikus korszak klassziczismusának visszfénye tűnik fel előttünk. Patasich már nagyváradi püspök korában kezdette gyűjteni könyvtárát, a mely egy 1775-ben készült katalógus szerint 7825 kötetre terjedt s a melyet 1776-ban magával hozott.
Mint kalocsai érsek, fáradhatatlan buzgósággal szaporította könyvtárát s Európa akkori nagyobb könyvkereskedőivel állandó összeköttetésben állott. Minden nagyobb városban voltak ügynökei is. Bécsben Kübler Ignácz volt az ügynöke, a ki Gráczban, Morvaországban, továbbá a Wurmbrandt-féle könyvtárban vásárolt számára. Kéziratok megszerzésében Kurcz Antal nevű bécsi pap buzgólkodott. Nürnbergben Raste Miklós ügynök különösen azon fáradozott, hogy az érsek könyvtárát illusztrált művekkel gyarapítsa. Rómában pedig Zaccaria Ferencz Antal volt a megbízottja. Ezenkívül a római Junchi és Monaldi könyvárús czéggel is összeköttetésben állott. A bécsi Grässer Ágoston és a pesti Weingang és Köpf könyvkereskedő czég pedig egyéb tudományos művekkel 533szaporította az érsek könyvtárának állományát, úgy hogy az 1783-ig 10.200 műre szaporodott, 16.242 kötetben. Az exlibrisek tanúsága szerint Hochenberg, Balaus, Homelli Károly, Gottscheid, Uffenbach, báró Bergen, Senft, Wartensleben, Schmerling, Kovacsich Márton, gróf Trautsohn könyvtárából van több mű.
A kalocsai főszékesegyház.
A kalocsai érseki kastély ebédlője.
Kalocsa. – 1. Az apáczakolostor. – 2. A Jézustársaság kollégiuma és temploma. – 3. A templom belseje. – 4. A zárdatemplom belseje.
Miután e becses könyvtára elhelyezésére Kalocsán alkalmas helyiség nem volt, addig is, míg az általa fejedelmi bőkezűséggel felépített érseki lak, melynek keleti szárnyát könyvtári helyiségnek rendeztette be, elkészült, azt budai lakásán tartotta. A könyvtári helyiségek Kalocsán 1780-ban elkészülvén, azt ide vitette át. Garampi bécsi nuntius arra akarta őt bírni, hogy e könyvtárát a budai egyetemnek ajándékozza, mire Patasich 1777 deczember 13-án a nuntiusnak azt írta, hogy nem idegenkednék kivánságát teljesíteni, ha az egyetem a lakása melletti házat megvenné, abban a könyvtárt elhelyezné, neki ajtót töretne, hogy lakásából bármikor a könyvtárba átjárhasson. A könyvtár azonban nem ment át az egyetem tulajdonába. Patasich nem is várván be élete végét, még 1782-ben a már meglevő káptalani könyvtárt, a mely akkor már 1671 művet számlált 2750 kötetben, saját könyvtárával egyesítette s az így 11.871 műre (18.992 kötetben) felszaporodott könyvtárt 1784 június 18-án kiállított ajándékozási okirattal a kalocsai érsekségben utódainak, a főszékesegyházzal és főkáptalannal való közös birtoklással ajándékozta. Hogy pedig ajándékának gondozását is biztosítsa, három nappal később, vagyis 1784 június 21-én kelt végrendeletében hasonló bőkezűséggel 13.000 forintos alapítványt bocsájtott a káptalan kezelése alá, hogy 10.000 forint kamataiból a könyvtár őre állandó fizetést kapjon, 2000 forint kamataiból egy könyvtári segéd alkalmaztassék, 1000 forint kamatai pedig könyvek kötésére fordítassanak. Ez a nemesczélú alapítvány az 1811. évi devalváczió alkalmával 2992 forintra apadt, a főkáptalan gondos kezelésében azonban ma ismét 48.405 koronára szaporodott. Ez összeg kamataiból jelenleg évenként 1200 koronát művek beszerzésére, 200 koronát a könyvtáros fizetésére fordítanak, a maradványból pedig az alapot gyarapítják.
Patasich utódja Kollonits László érsek (1787–1817.), szintén szerette a könyveket. Már nagyváradi püspök korában gyűjtött össze tekintélyes könyvtárat, melyet mint kalocsai érsek, Katona István történetiró s érseki könyvtáros támogatásával, értékes történeti kútforrásos művekkel szaporított. 14.041 műre és 23.531 kötetre terjedő magánkönyvtárát Bibliotheca Kollonitsiana név alatt Patasich könyvtárához csatolta, azt a nagyobb könyvtárak rangjára emelte. E könyvtár alapját, az 1773-ban eltörölt Jézus Társasága könyvtárai alkotják s a művek bejegyzései szerint, az összes magyarországi rendházakból kerültek művek Kollonits könyvtárába. Ezenkívül, a mint a művek exlibrisei mutatják, Lazius Wolfgang, gróf Trautmansdorf, Bibliotheca Wooghiana, Bibliotheca Scharfiona, Balaus Wilmos, Hommelius, lovag Hauern, báró Geizkoffler, Ab Oedt, Trautson Comes de Falkenstein, herczeg Schwarzenberg Ferdinánd, a Kollonits család, Windhagen, lovag Schmerling, gróf Troila, gróf Wirmont, báró Sternegg, az Egger és Fugger család, De Tudert, Münchhausen, gróf Fürstenberg és Pirkheimer könyvtáraiból vannak művek nagyobb számmal. Kollonits Erdélyből is vásárolt műveket, a melyekből értékesebbek: két magyar írott szombatos Codex, egy Rákóczy György fejedelem 1617. évi super exlibrisével ellátott mű. (Keresztúri, Christianus Lactens), egy mű Esterházy Károly bejegyzésével, egy kézirat Savoyai Jenő könyvtárából és néhány mű az uralkodó család czímerével. Kollonitsnak is voltak ügynökei, a kik számára a nagyobb könyvtárak kettős példányait összevásárolták. A könyvtár állománya e könyvtárral 42.532 kötetben 25.912 műre szaporodott föl.
Kollonits érsek utódjai leginkább koruk irodalmi termékeit szerezték be és így szaporodott a Bibliotheca Klobusiczkianával 1843-ban, 1299 művel 2664 kötetben: a Bibliotheca Nádasdianával 1851-ben, 790 művel 1368 kötetben; a Bibliotheca Josephi Kunsttal 1866-ban 739 művel 1061 kötetben; a Bibliotheca Lonovicsianával 1866-ban 2150 művel 4231 kötetben; a Bibliotheca Haynaldianával 1891-ben, 4412 művel 6447 kötetben és füzetben; Kubinszky Mihály könyvtárával, 886 művel 1475 kötetben; Hopf János nagyprépost s volt könyvtárőr igen értékes könyvtárával 1902-ben; Zittl Róbert kanonok kisebb gyűjteményével 1902-ben s végre 1904-ben Császka György érsek könyvtárával, 1738 művel; ez utóbbinál megemlítjük, hogy Görgey Márton volt esztergomi kanonok könyvtárát is magában foglalja. Ehhez járulnak még a könyvtár alapjából 534évenként kiutalványozott összegen vásárolt művek és folyóiratok. Városy Gyula dr. kalocsai érsek is már száznál több értékes művet ajándékozott a könyvtárnak, ezek között a Civilta Catholica teljes sorozatát. Hivatalos neve a könyvtárnak: „Kalocsai főszékesegyházi könyvtár.” Haynald érsek rendeletére az idővel fölszaporodott kettős példányokat 1876-ban kezdték kiselejtezni s azokat részint eladták, részint csere útján a könyvtárállomány szaporítására fordították. A könyvtár állandóvá vált állománya az 1910. évig 36.056 műre szaporodott föl, 62.637 kötetben; nem számítva a kb. 80 kötetre terjedő miscellaneákat, a melyekben régibb s újabb füzetes munkák vannak egybekötve.
A könyvtár az érseki lak keleti szárnyának első és második emeletén van elhelyezve, összesen két nagyteremben, hét kisebb helyiségben és az alsó emeleti elzárt folyosón. A Patasich-könyvtár keményfa könyvállványainak tetején Maulperschtől festett medaillon-képek vannak. A Patasich- és Kollonits könyvtárban a könyvek elhelyezése szorosan szakok szerint történt, az inkunabulumok és kéziratok azonban külön vannak felállítva. Ezt az elhelyezést a többi könyvtárban is lehetőleg betartották. A könyvtár az A. B. C. rendszer szerint volt számozva. Az első két könyvtár rendezését Mariosa György, Patasich Ádám érsek első könyvtárosa, utána pedig Fogarasy András (1790-ig) és Katona István (1811-ig) kanonokok és könyvtárőrök végezték. Mellettük 1784–1828-ig Werner Venczel működött könyvtársegédi minőségben. Utódja fia Werner Károly lett, ki 1885-ig, tehát több mint félszázadon át, kiváló buzgósággal szolgálta a könyvtárat. A könyvtárban működtek még Bajzik János kanonok (1811–1831-ig), Nehiba János kanonok (1831–1835), mellette 1834–35-ben alkönyvtárnoki minőségben Mahovszky József egri egyházmegyei áldozár, ki azután egyházmegyéjébe visszatért. 1835-től rendes könyvtárnoki állást szerveztek, melyet pályázat útján töltöttek be. E hivatalt viselték: Goór Ferencz 1835–1836., Vlahovich Anasztáz áldozár 1836–1850-ig. Öregebb éveiben mellette működtek Márkus Lajos áldozár (1843–1845.) mint substitutus praefectus és Sörös Imre áldozár 1845–1849-ig, mint helyettes könyvtáros. Ezután ismét kanonokok vezették a könyvtárt és pedig Zombori János 1851–1862-ig és Schuster Konstantin 1862–67-ig. 1867-ig a könyvtár minden egyes részének egy külön könyvalakú katalogusa volt, a mi a könyvtár kezelését nehézkessé tette. Haynald érsek, érseki székét elfoglalva, elrendelte, hogy az egész könyvtárról egy egységes cédula-katalógust készítsenek, a könyvtárat pedig folytatólagos számozással lássák el. Hopf János kanonokot 1867-ben kinevezte a könyvtár őrévé s a munka kivitelét reábízta. A cédula-katalógussal és a könyvtár számozásával 1871-ben készültek el, mire Haynald érsek a kettős példányok összeírását eszközöltette s ezek katalógusa elkészülvén, 1876-ban ki is nyomatott. Hopf János a könyvtárőri tisztet 1889-ig viselte, mely idő alatt könyvtárosok voltak 1875–1878-ig Rónay Issvan, 1879–1889-ig Városy Gyula dr., jelenleg az egyházmegye főpásztora, a kit 1889-ben Hopf János kérelmére Haynald érsek a könyvtárőri hivatallal bízott meg, a melyet 1898-ig viselt; ez évben Budapestre középponti szemináriumi rektornak neveztetvén ki, állását Macskovics Pál dr. kanonoknak engedte át. Könyvtárnokok voltak ez időben Szucsics Sándor áldozár 1889–1891-ig, Hinger Mihály szentszéki jegyző 1893–96-ig, a ki mellett még Almásy Miklós működött; 1897-től Winkler Pál áldozár a könyvtáros. A könyvtárnak jelenleg az A. B. C.-rendű czédula-katalóguson kívül van még egy czédula-szakkatalógusa, külön katalógusa az összes kézíratokról s incunabulumokról, továbbá az 1711 előtti hungariákról, a könyvtár ritka példányairól, illusztrált műveiről 1800-ig terjedőleg s az exlibrisekről.
A könyvtár használatának szabályozására Klobusiczky Péter érsek a káptalan hozzájárulásával 1836-ban adott ki utasítást, a mely még most is érvényben van. A művek helyben felelősség, vidékre vagy külföldre csak valamely nyilvános könyvtár vagy ismert tekintélyes egyén jótállása mellett adatnak ki. A könyvtár a nappali órákban állandóan rendelkezésre áll. A főszékesegyházi könyvtár jellege általános. Leggazdagabb a theologiai szak, 16.000-re menő művel. Utána következik a történelem és segédtudományai, közel 6000 művel; ezek között sok oklevéltárral, forrásmunkával és értékes térképgyűjteménynyel. Filologiai mű van 3500, ezekből különösen felemlítésre érdemes a latin és görög klasszikusok két teljes gyűjteménye. Az egyik a Kollonits-könyvtárban 535van s a klasszikusok legrégibb kiadásait tartalmazza, közöttük sok aldinával, a másik a Patasich könyvtárban van s a klasszikusok kommentárral és jegyzetekkel ellátott legjobb kiadásaiból áll. A többi mű a többi tudományszakra oszlik szét. Újabban a társadalomtudományi szakot szaporították leginkább.
A könyvtár monumentálisabb műveiből felemlítésre érdemesek: Universal-Lexicon aller Wissenschaften und Künste. Halle–Leipzig 1732–52. 68 fol. kt. – Faber: Europäische Staats-Kanzley 1741–65, 124 kt. – Dissertationes Eruditorum a XVIII. századból, 280 kt. – Acta Eruditorum, Lipciae, Typ. Guntheri, 1683-tól, 58 kt. – A Szentatyák régibb és újabb kiadásai és több értékes illusztrált archaeologiai és nummismaticai mű. – Továbbá Luther és reformátor társainak iratai első kiadásai nagy számban, közöttük több ritka darabbal. – A könyvtár szentírás és természetrajzi műveinek gyűjteménye is gazdag; az utóbbiak között Linné első kiadása és igen sok remekmű, állati és növényi ábrákkal, ezek között Merian Mária Sibilla értékes rajzai. – A Kollonits könyvtár útleírás (itineraria) gyűjteményében a legrégibb szerzők vannak képviselve.
A könyvtárnak van összesen 385 katalogizált kézírata. Keletkezésük 1290-től 1860-ig terjed. Legrégibb hártyás kézírata a Philosophia Aristotelis, a másolótól bejegyzett 1290. évszámmal. Legértékesebb kézírata pedig a hártyára írt Codex Colocensis, Das (Buch) haist de gesampt abentewr egykorú czímmel. A Codexet, melyet Felsmann József budapesti tanár kimerítően ismertetett, a német irodalomban Codex K. néven mint páratlan gyüjteményt, általánosan említik és nagyra becsülik. Német lantos költemények gyüjteménye a XI., XII. és XIII. századból, Würzburgi Konrád, Walter v. d. Vogelweide, Reimar v. Zweter, Stricker, Heinrich Glichesäre, Hartmann v. d. Aue, az erdélyi szász Sibóttól és másoktól. Sok költemény szerzőjét még nem határozhatták meg. A Codex keletkezési idejét az 1330 körüli évekre teszik. Az érsekek engedélyével eddig két másolat készült róla; nyomtatásban kis részét gróf Majláth János és Köffinger Pál adta ki (Pesth 1817, Hartleben), az egész azonban nyomtatásban még eddig nem jelent meg. Fölfedezője Kovacsich Márton György, a ki azt 1812-ben először ismertette is. – Második értékes codexe a könyvtárnak az ú. n. szakál-kodex. Nevét onnan vette, mert táblájába csillámpala-ablak alatt a szerző fogadalomból levágott szakálát tette. Czíme: Pilgerbuch des Conrath Beck von mengen. Szerző sajátkezű írással 1483-ban Jeruzsálembe tett zarándoklatát írja le. Az egész útról feljegyzett földrajzi, ethnográfiai és kulturális adatok miatt nagyon értékes. Gót kurzív betűkkel papírra van írva. A codexet 1887-ben Trautmann Ferencz bajor író Haynald érsek engedelmével lemásolta. Értékes még a Petri de Crescentiis liber ruraliom commodorum czímű papirkézirat. Ajánlva van Carolo Jerusalem et Siciliae regi. Ez a mű a XV. században a mezőgazdaság fejlődésére nagy befolyással volt. – Orvosi művekből felemlítendők: Conipendium Medicinae 1330-ból, hártyára írva; Hypocratis Aphorismi 1360-ból; Galienus 1360-ból; Guido de Cauliaco, Chyrurgiale 1363-ból; dr: Landtfrancus Chyrurgiale 1472-ből, német nyelven. Azután Rarissimus tractatus, de depressionibus miseri capitis, 1474-ből. Említésre méltó még a könyvtár kéziratos missale-, breviarium és rituale-gyűjteménye a XV. századból, részben hangjegyekkel, valamint két finom hártyára miniatür-betűkkel írt és léczdíszítésekkel ellátott szentírása a XIV. század elejéről. Codex számba mennek még a következő német kéziratok: Breviarium német rubrikákkal hártyára írva 1300-ból. A Magnificat német commentárja 1416-ból. A hiszekegy magyarázata német nyelven ugyane korból. – Továbbá egy arab kézirat a XVI. századból. Lexiconszerű mű, szerzője Davud el Antacki. (Antiochiai Dávid). – A könyvtár magyar vonatkozású kézírataiból kiemelendő a két szombatos codex. Az egyik 1634-ben, a másik 1654-ben íratott. Az utóbbi Maróthi Dávid tulajdona volt s Péchi Simontól is tartalmaz fordítást. A codexeket a M. Tud. Akad. 1904-ben lemásoltatta. Nagyvárad ostromán (1594-ből) és Descriptio Petro Varadinin (1693-ból) kívül van a könyvtárnak több régi hártya okirata és két eredeti Pázmány-levele. A kézíratok egy részét Kovacsich Márton felvétele után a Magyar Könyvszemle 1883-ban közölte, nagyobb része azonban még nincsen publikálva.
A könyvtárnak van 504 inkunabuluma. Ezek legrégibbje S. Aurelii Augustini (?) de vere vite cognitione libellus, 34 számozatlan levélen. A végén Fust és Schöffer vörös színű jegyével, Schwarz (Primaria documenta de orig. Typ. Altorfii Pars II. pag. 21) szerint 1456–59-ben jelent meg és az első érczbetűkkel nyomtatták. Továbbá Astexanus: Summa de casibus conscientiae. Argentorati, Meutel 1469, 2 kötet. Denis említi (Denkwürdigkeiten der Garrelischen Bibliot. 1 kt. 44–45 l.) hogy ez a mű e kiadásában unikum. Ezek mellett még több ritka mű található a könyvtár inkunabulumai között.
A könyvtárnak az 1711. előtti időből van összesen 169 darab hungarikája. Legnagyobb részüket Szabó: Régi Magyar Könyvtára már jelezte. Van azonban nehány közöttük, melyeket Szabó egyáltalában nem említ e művében és pedig: Bársony György: Veritas toti, mundo dacla. rata etc. Tyrnaviae 1681. – Directorium Ecclessiasticum. 1664 és 1674-ből. – Disputatio de Deo per decem dies habita in urbe Transylvana Claudiopoli 1570. – Imádságos könyv, mellyben külömb-különbféle jóságos cselekedetek stb. Nagy-Szombat, 1710. – Fr. Labszanszky – Analysis seu Resolutio duodecim praec. erross. dogm. Tyrnaviae 1703. – Liliom-Kert. Czímlapja hiányzik. Megjelent Nagyszombatban és Jokusich Katalinnak van ajánlva, a ki 1711-ben meghalt. E mű a könyvtár Rákóczi-ereklyéje. Válics János kalocsai származású ember hozta Konstantinápolyból, a hol a bujdosó magyarok egyik utódja szent ereklyeként őrizte. Ettől került a kalocsai könyvtárba. – Panormitanus – Brevis notitia eorum, quae scitu necessaria sunt confessariis. Tyrnaviae, 1691. Geiseler Frid. Theses theologicae de jura et dominio. Tyrn. 1696. – Oratio in genere demonstrativa continens quadrigam columnarum ethicarum quibus regum imperia etc. solide sustentantur. Trenchinii s. a. Dorothe de Vodalii riduae typis.
A régibb művek tábláira ragasztva néhány becses régi kép maradt fenn és pedig egy fametszet az 1420 körüli időből és két, műnyelven Schrotblattnak nevezett kép, továbbá egy Blockkalendárium nehány levele az 1496 körüli időből, melyek ma már nagy ritkaságszámba mennek. Értékesebb még Wohlgemuth Schatzhalter czímű blockjának két lapja, melyek a könyvtár egy 1508-ból való művének a tábláira vannak ragasztva. Továbbá Pirkheimer Vilibald rézmetszetű arczképe 1524-ből, Dürer Albrecht sajátkezű munkája az ő névjelzésével egy 1516-ból való Xenophon táblájára ragasztva, másik tábláján Pirkheimernek ugyancsak Dürertől készített exlibrisével. A könyvtárnak 196 darab értékesebb illusztrált műve van. Ezekből a Dürer előtti időre 30 esik. A jelzések szerint van közöttük Wächtlein Jánostól és Graf Ursustól 8 drb; Wohlgemuthtól pedig 6 darab. 536A jelzések szerint Dürertől és tanítványaitól H. Schäufelein, Woensam, Kulmbach, H. Böhm, T. Stimmer, H. Burgmayer és Flőtnertől összesen 37 illusztrált műve van a könyvtárnak. A Dürer utáni időből képviselve vannak Hans Holbein 6, Jost Amon 13 művel, továbbá H. B. Grien, Floris János és Necker. Az éjszaknémet-iskolából képviselve vannak Lucas Kranach 7, Goltz Hubert 3 művel és egy imakönyvben, mely Plantin nyomdájából került ki, Braigl Péter és Wierix Jeromos. Van nehány darab Londerseeltől Hondius és Dom. Custostól illusztrálva. Kiemelendő: Caraccio Pensieri diversi lineati, mint eredeti mű. A XVII. század rézmetszői közül van Bauer Vilmos, Melchior Küssel, a két Kilián, De Bry, Sandrarttól több illusztrált mű. Kiemelendők Márián Máté és fia topografiái, melyekből 15 kötet van meg a könyvtárban. A könyvtárban 156-féle exlibris maradt fenn; többet közülök a könyvtár provenientiája kimutatásánál említettünk fel. Közöttük több van, a mely eddig az exlibris-irodalomban még nem szerepel. Nevezetesebbek Pirkheimernek már említett exlibrisén kívül egy folio-nagyságú, az 1570 körüli időből. Czimert ábrázol, emblematikus keretben. Felírása „Gott allein die Ehre.” Azután Clavet Charles de Wallensiennes folio-nagyságú exlibrise, fametszet az 1500 körüli időből. Van egy görögnyelvű is. A magyar exlibrisekből megemlítjük Szerdahelyi, Kovacsich Márton, Nádasdy Ferencz, Klobusiczky Ferencz zágrábi püspök, Görgey Márton, Kámánházy Sándor, Gotlieb Agnetlerus Comes Transylvaniensis és a Patasich de Zajezda család 1658. évi exlibrisét. A Fugger család super exlibrise több mű hártyakötésén van meg aranynyomásban. Van a könyvtárnak egy kisebb pénz- és éremgyűjteménye is, 136-féle régi pénzdarabbal és 124 darab emlékéremmel.
