Második székesegyháza.
Második székesegyháza.
Még Kalocsa várának felépítése előtt épült annak második székesegyháza. Építője Henszelmann véleménye szerint Csák Ugrin (1219–1241) érsek volt. Egyik építő kőfaragó nevét még meglevő sírköve tartotta fönn ezzel a felírással „Martinus Ravesu lopicida jacet hic.” Hossza 62.7 m, szélessége a kereszthajónál 34, a főhajónál 28.5 m volt. Belsejének oszlopzata fehér, vörös és zöld márványból, az egész templom pedig fehér homokkőből épült. A templom 1602-ben a tűz martaléka lett. Evlia Cselebi (i. m.) mondja róla: „A városban egy elpusztult templom van, melynek belsejében gyönyörű színes festmények vannak.” Romjaiban 1733-ig állott fönn, a mely évben Patasich Gábor érsek egyik tornyáról tesz említést, melynek külsején (in frontispicio) a Boldogságos Szűz kegyképe volt látható. A templom belső oszlopsoraiból néhány oszlopfej maradt meg, továbbá Tárnokházy István lector (1413–1433) sírköve, mely a mostani székesegyházban, az őrangyal oltára mellett a falba van illesztve.
Kalocsa fénykora a XV. századba esik, midőn a hontokai szék beolvadt a solti székbe, és Kalocsa várnagyjai egyszersmind a solti szék alispánjai is voltak. Ez időben Kalocsát is a városok akkori szabadalmaival ruházták föl. Voltak híres vásárjai, népe szabad jobbágyság volt s a város saját nemesi birtokkal rendelkezett. Várnagyjait már 1393-ban említik okleveleink. 1470–1480 között pedig ismételten a solti szék alispánjaiként szerepelnek.
