Kereskedelem és ipar a multban.
Kereskedelem és ipar a multban.
Ily messze kiterjedő határu birtokos lakosság természetesen nem lehetett el kereskedelem és ipar nélkül sem. A közszükséglet következtében kereskedelme hamar fellendült. Első kereskedői, mint a többi nagyobb alföldi városoknak, az élelmes örmények voltak, kiket vallási szertartásaik után inkább görögöknek hívtak. Hogy a város őket ide édesgesse, számukra bolthelyiségeket építtetett s már 1772-ben öt virágzó bolt szolgálta ki a város közszükségletét. Ép így a közszükséglet teremtette meg rövid idő alatt az ipart is. Különösen azok az iparágak fejlődtek igen szépen, melyek a földmívelő nép foglalkozásával kapcsolatosak. Igy különösen kifejlődött a kovács- és bognár-ipar, szép számmal voltak magyar szabók, takácsok, kalaposok, lábbeli készítők, igen kifejlett és magas fokra emelkedett a szíjgyártó- és szücs-ipar, úgyannyira, hogy a Duna–Tisza közében messziről keresték fel e nemű iparosainkat szironyos díszítésű lószerszámokért, rezes kengyelű drága betyár-nyergekért. A szűcs-ipar pedig a művészi sodrott selyemmel kivarrott subákban valódi műremekeket alkotott, miről a Városi Múzeum néprajzi gyűjteménye fényes tanúságot tehet. Az iparosok czéhekbe sorakoztak, külön szabályaik között érdekes életet éltek s a remeklés kötelezettségével serkentették a fiatalabb nemzedéket az ipar fejlesztésére.
