1848–49.
1848–49.
Az 1847–1848. évi törvények Halas városát önálló képviselőválasztási joggal ruházták fél. A város az 1848 július 2-án egybehívott országgyűlésre ifj. Gózon Imrét választotta meg képviselőjéül. Ekkorra azonban már az egész Alvidék forrongásban volt. Szemere Bertalan belügyminiszternek június 13-án kelt felhívására a Jász-kunság egymaga 4000 nemzetőrt küldött a szerb forrongás lecsendesítésére. A halasi nemzetőröket a gróf Zichy Ferencz parancsnoksága alatt álló kunsági nemzetőrsereggel együtt Verbász alá rendelték, a hol augusztus 1-én a szenttamási szerbek támadását vitézül visszaverték. Halas város polgársága a szabadságharcz folyamán akkor tette emlékezetessé a város nevét, midőn Szabadkát mentette meg a végpusztulástól. 1849 elején, midőn a szerbek már Hegyest és Feketehegyet is elfoglalták, Szabadkát komoly veszedelem fenyegette. Szabadka értesülvén a veszedelemről, január 23-án Halashoz fordult segítségért. Halas város tanácsa január 26-án kelt kiáltványában sorra felszólította a környező helységeket, hogy jőjjenek a szorongatott Szabadka segítségére. Futárokat küldött Kiskőrösre, Vadkertre, Keczelre, Kalocsára, Kunszentmiklósra, Laczházára, Majsára és Félegyházára, sőt Kecskemétre is, úgy látszik, nem tudván, hogy az utóbbi helyet Ottinger vezérőrnagy hadai tartották megszállva. Halas felszólítására a pestmegyei községekből egymásután érkeztek a nemzetőrök Szabadkára. Január 27-én a halasi nemzetőrök is Szabadkán voltak, honnan egy részük Zombor segítségére sietett. Zombor azonban február 11-én a szerbek kezébe kerülvén, a halasi nemzetőrök visszafordultak Szabadkára. A honvédseregnek a kaponyai csárdánál márczius 5-én kivívott fényes győzelme megmentette Szabadkát és Halast is a szerbek pusztításaitól.
A nagy nemzeti küzdelem már vége felé közeledett, midőn a császári hadak első ízben tették lábukat a város területére. Ramberg tábornok július 11-én Budán Haynau seregéhez csatlakozott, onnan július 22-én indult az Alvidékre s az osztrák fővezér hadának jobbszárnyaként Soltvadkerten át Halasra, majd onnan július 29-én Mélykútra érkezett, július 30-án pedig bevonult Szabadkára. Az átvonuló császári had csak rövid ideig időzött Halason s így nagyobb veszedelem nem érte a város polgárságát.
