Hadi költségek.
Hadi költségek.
II. József rendeletei következtében 1784-ben kezdetét vette a népösszeírás és 1785-ben az összes házakat megszámozták. Ez érdekes összeírásokat a II. József halálát követő nemzeti visszahatás következtében 1791-ben a városháza padlására hordták fel, a hol elkallódtak. Az 1787-ben kitört török háború alkalmával Halas városa 54 katonát adott a hadseregbe. Az 1788. év folyamán a város a hadsereg ellátásával és a podgyászszekerek fuvarozásával volt elfoglalva. 1789-ben a városra 22.702 porczió szénát és 1538 porczió szalmát vetettek ki. 1790-ben a császári sereg eltartására 155 pozsonyi mérő tiszta búzát, 1934 mérő kétszerest, 5036 mérő zabot szolgáltatott a város.
1790-ben II. Lipót koronázása alkalmával Halas lakosai közül hatan vettek részt a koronázási bandériumban. Az 1793-ban kitört franczia háború alkalmával Halas 13 katonát adott a hadseregbe, az 1792. évi országgyűléstől megszavazott hadi adóból pedig 3545 frt 12 4/8 kr. esett a városra. Ettől kezdve egész 1815-ig majdnem csak a hadviselés költségei körül forognak a városi közgyűlés jegyzőkönyvei. 1794-ben a város 54 katonát állított ki. 1795-ben a Jász-kun-kerületek révéről megajánlott 12.000 pozsonyi mérő zabból 2122 véka esett a városra. Az 1796. évi országgyűléstől megajánlott 6 millió forintból Halasra 4508 frt 44 kr. esett. Ugyanez évben a város 64 katonát és 51 lovat adott, 1798-ban ismét 32 katonát. Az 1800-ban felállított új lovasezredbe a város 67 embert küldött. Ugyanez ezred létszámának kiegészítésére 1801-ben 6 és 1802-ben 7 legényt adott, 1803-ban pedig 9 katonát toborzott a hadsereg számára.
Az 1804-ben megtartott összeírás szerint a városnak 8391 lakosa volt, mintegy 200 nemes személy azonban kimaradt az összeírásból. 1805-ben a városi orvos számára a város állandó lakóházat és a róm. kath. kántor részére új épületet emelt. 1804-ben a város a negyedik országos vásár tartására nyert szabadalmat.
Az 1805. évi felkelés alkalmával a város 53 legényt és 61 lovat állított ki. A nádor rendeletére ekkor a város határában a belrend és a közbiztonság fentartására egy 80 tagból álló állandó őrsereget szerveztek a tehetősebb gazdák sorából, a kik felváltva éjjel-nappal teljesítettek szolgálatot. Midőn 1805 végén a jász-kun fiúkból álló Nádor-huszárezred hazaérkezett a németországi csatatérről, annak egyik osztálya, Illésy Sándor parancsnoksága alatt, deczember 15-étől 1806 február 13-ig Halason tartózkodott, honnan Nyitra, Bars és Hont vármegyékbe rendelték. A pozsonyi békekötés után, 1807 február 8-án, a halasi felkelők is hazatértek házi tűzhelyeikhez. Ez év tavaszán nagy fagy és hóförgeteg volt, mely főleg a háziállatok között okozott nagy károkat.
1807 április 9-étől május 15-ig a Veindenfeld-féle magyar gyalogezred egy zászlóalja tanyázott Halason, mely alkalommal a katonák és a helybeli polgárok között a Farkas-kocsmában véres összeütközés támadt, melynek két halottja és sok sebesültje volt a polgárok között. Ugyanez évben a város lakosait négy rabló tartotta örökös rettegésben, a kik ellen valóságos hajtóvadászatot tartottak, míg végre az egyik kézrekerült. 1809-ben a francziák elleni hadjáratra Halas város 27 újonczot szolgáltatott, ezenkívül a jász-kun felkelő-csapatba, mely a vármegyéktől kiállított felkelő nemes sereggel együtt működött, Halas városa 30 felkelőt, 1 trombitást és 35 lovast állított és szerelt fel, a dunaföldvári hídfő és sáncz elkészítéséhez pedig 245 embert szolgáltatott. A békekötés után a jász-kun kerületi felkelők egy osztálya Halason tartózkodott, honnan Félegyházára rendelték, a hol a szétoszlásig táboroztak.
1810-ben a város lakosait újból összeírták. Ekkor a városnak 8719 lakosa volt, a 300 nemes személy kivételével, a kiket az összeírásból kihagytak. 1810 június 16-án Kámánházy László váczi róm. kath. püspök jött Halasra, a hol az újonnan kinevezett plebánost hivatalába beiktatta és másnap a bérmálás szentségét osztotta ki a hívek között.
413Az 1811–1812. évi országgyűléstől megajánlott egy millió pozsonyi mérő gabonából és másfél millió mérő zabból 1607 pozs. mérő és 20 icze búza, valamint 2410 pozsonyi mérő és 62 icze zab esett a városra. A rendkívül szűk termés következtében a városra eső mennyiségnek természetben való beszerzése nem sikerülvén, a város Wodianer Sámuel szegedi kereskedővel szerződést kötött, a ki a városra eső mennyiséget a hadikincstárnak beszolgáltatta, a város pedig 12.456 frt 40 kr.-t fizetett neki. 1813-ban a Blankenstein-féle magyar lovasezredbe 19 újonczot szolgáltatott a város és hadiköltségekre 2.889 frt 49 kr.-t fizetett.
1801-ben a Fehértó és Füzes puszták közötti homokot, 1813-ban pedig a Kistelek és Rekettye szélén levő homokot erdősítés czéljából szétosztották a lakosok között.
A francziák elleni háború 1813-ban újabb áldozatokat követelt, a mikor a könnyű lovasság számára toborzás útján 14 embert, a Frimont-féle huszárezredbe pedig 22 újonczot szolgáltatott a város. Ekkorra azonban a város annyira kimerült, hogy 1814-ben, midőn újból 83 újonczot kellett kiállítania, e számot a legnagyobb erőfeszítések árán sem tudna elérni. Mind a toborzás, mind az önkényt jelentkezők részére igért kedvezmények eredménytelenek maradtak. Ekkor a város határában található összes dologtalan egyéneket, munkakerülőket összefogdosták, de mivel így sem érték el a kivetett létszámot, a városi tanács az egész várost 20 kerületre osztatta fel és minden kerületnek azután a ráeső hányadot ki kellett állítania. Igy sikerült 82 újonczot előteremteni.
1815-ben Toóth János, a város első jegyzője, a kitől a város történetét is birjuk, megvált állásától, melyet 19 évig töltött be. Utóda Gózon László lett, a kit 1815 május 22-én erősítettek meg állásában. A franczia háborúk lezajlása után a város jelentékeny fejlődésnek indult, a mit élénken tüntet föl az 1836–37. évi népszámlálás, melynek adatai szerint a városnak 12.013 lakosa volt. Még pedig róm. kath. 2971, evangélikus 142, református 8824, óhitű 7 és izr. 69; az utóbbiak 1796 óta nyertek településre engedélyt. 1845 május 20-án Halas városa is nagy fénynyel ülte meg a Jász-kun-kerületek váltságának százéves fordulóját.
