A fölszabadulás után.
A fölszabadulás után.
A török hódoltság megszüntével Pest vármegye ismét arra törekedett, hogy Halast a többi kun helyektől elszakasztva, hatósága alá helyezze. 1690-ben Halast a Solti járás községei között írták össze, sőt a későbbi 1691. és 1692. évi összeírásokban adóval is megrótták. Pest vármegye buzgó segítőtársat nyert a Paksy családban, mely az 1561. évi adománylevél alapján földesúri jogot tartott a városra. A város e törekvésekkel szemben a nádornál keresett és talált védelmet. Esterházy Pál nádor 1689-ben Halas városához intézett oltalomlevelében kijelenti, hogy mivel ő a hiteles írásokból meggyőződött róla, hogy Halas a Kunsághoz tartozik, elrendeli, hogy a halasiak ezentúl csak tőle függjenek s másoknak ne engedelmeskedjenek. 1690-ben gróf Esterházy Zsigmond nádori helytartó értesíti a halasiakat, hogy azoktól, a kik a török hódoltság alatt a Halashoz tartozó Rekettyést, Eresztőt és Karapályt – régi halasi kun birtokokat – hatalmasul elfoglalták, azoktól e pusztákat visszavette és a város határához csatolta.
1691-ben gróf Csáky László ezrede tanyázott Halason és a város környékén, melynek eltartására április 25-étől május 6-ig két vágómarhát, 190 kenyeret, 3 font borsot, egy mázsa kősót és hagymát adott a város.
1693-ban Esterházy Pál nádor előterjesztésére a város új kiváltságlevelet nyert, s ettől kezdve ismét a kun helyek között szerepel. Az új kiváltságlevél emlékére a város új pecsétnyomót is készíttetett, melynek lenyomatát Thaly Kálmán egy 1708 június 20-án kelt levélről ismertette a Századokban. Ebben az évben a lakosság egy része feltámadt a városi tanács ellen és megtagadta az engedelmességet. Sőtér Ferencz, a jászkunok alkapitánya, ekkor a halasiakhoz szigorú rendeletet bocsátott ki, a melyben 100–100 frt terhe alatt meghagyta 407nekik, hogy a tanácsbelieket jobban megbecsüljék, szavukat megfogadják, különben az ellentállókat halálig fogja korbácsoltatni. Ugyanez évben Esterházy nádor megerősítette a halasiakat Rekettyés, Eresztő és Karapály puszták birtokában. Lipót király pedig meghagyta Pest vármegyének, hogy Halast, mint a Kunsághoz tartozó várost, a maga portái közé fel ne vegye s a vármegyei összeírásokból hagyja ki. 1697 február 1-én Lipót király a halasszéki kunok régi szabadalomleveleit, melyeket Szerdahelyi György, V. László, I. Mátyás és II. Ulászló állított ki részükre, újból átírta és megerősítette. (Királyi Könyvek XXIV. 224.)
