A hódoltság.
A hódoltság.
A mohácsi vészszel új korszak kezdődik a város történetében. Szulejmán Buda elfoglalása után, 1526 szeptember 20-án, hadát átszállítván a balpartra, megkezdte a visszavonulást; Ibrahim nagyvezér a sereg egy részével szeptember 27-én Kecskemétet, másnap Kiskunfélegyházát kirabolta. Egy martalócz-csapat Szabadkát vette ostrom alá, de azt az odamenekült lakosság vitézül megvédelmezte. Lehet, hogy Halas ekkor megmenekült a pusztítástól, azonban 1566-ban, midőn a Szigetvár ostromára felvonuló török had jobb szárnyán a krimi tatár sereg végigrabolta az egész kun területet, Halas városa is elpusztult. Az egri várhoz és püspökséghez tartozó javak 1567. évi összeírásából, a melyben a Kiskunságból 14 község fordul elő, Halas neve hiányzik. Az 1572. évi összeírásból szintén hiányoznak Halas, Félegyháza és Dorozsma helységek, holott az ezeket környező puszták és helységek fel vannak véve. A török hódoltság zavaros viszonyait felhasználva, egyesek Halasra igényt tartottak. Igy 1561-ben a Paksy család, hamis kitétel mellett, mintha Halas, Csongrád vármegyében feküdnék, I. Ferdinánd királytól adománylevelet nyert Halasra. Az 1587. évi összeírásban Halas csakugyan a Paksy család adományos birtokaként szerepel. De ez az adomány csak névleges volt, mert a török hódoltság alatt a család Halast nem vehette birtokába, a hódoltság után pedig 1692-ben, Esterházy nádor előterjesztésére, mint törvénytelen birtokosokat, elütötték őket a város birtokától.
A mohácsi vész után az újított hit akadálytalanul terjedt a Kiskunságban is. Halas lakossága már az 1566. évi pusztulást megelőzőleg az újított hitet 406követte s a pusztulás után ismét benépesült városban a hívek 1592-ben már latin iskolát is tartottak fenn, melyet 1715-ben tovább fejlesztettek.
Az 1598–99. évi hadjáratok alatt a tatár sereg pusztító átvonulásakor Halas is sokat szenvedett. Midőn 1602-ben Russwurm császári tábornok Budát ostrom alá vette, Hassán nagyvezér Szegedről Halason át sietett Buda alá.
A városnak a XVII. század első felében, a török uralom alatt is bizonyos önkormányzata volt s mezővárosi jellegét ekkor is megtartotta. 1634-ből való a város legrégibb pecsétje, melyet a herczeg Coburg család szentantali levéltárában őriznek. Habár a város a hódoltsághoz tartozott, Pest vármegye mindenkép azon volt, hogy hatóságát Halasra is kiterjeszsze. Pest vármegye 1647. évi összeírásába Halas városa 4 portával (jobbágy-telek) volt fölvéve. – A XVII. század közepén sok baja volt a városnak a kóborló katonák miatt. 1659-ben tehát Koháry Istvántól, a füleki és a szécsényi várak kapitányától oltalomlevelet nyertek, hogy az ide-oda kóborló, marhákat elhajtó katonák ellen feltámadhassanak s azokat el is foghassák. 1661-ben Koháry István füleki kapitány újabb oltalomlevelet állított ki nekik.
Az 1663. évi hadjárat folyamán Apafi Mihály erdélyi fejedelem, midőn a nagyvezér az érsekújvári táborba rendelte, két ízben is átutazott Pest vármegye területén. Első útja alkalmával Erdélyből Zentán át jött Halasra, hol október 10-én megpihent. Visszautaztában, november 18-án ismét Halason találjuk, (Bács-Bodrog vármegye monografiája II. 117.) – A XVII. század második felében, 1657-ben, Agárdy András, Tornay Mihály és Cseh Mihály Fejértó, Balota, Rekettye, Füzes, Eresztő és Karapály halasi kun birtokokra szereztek nádori adományt, de beiktató levelük nem lévén, nem vehették a pusztákat birtokukba. 1673-ban Hamar István kért némely Halashoz tartozó pusztákra adományt, a ki Tornay Mihály magvaszakadtával tartott igényt e birtokokra.
A török hódoltság végszakában Halas városa is megsínylette a császári katonaság garázdálkodásait. Ezért már 1684-ben oltalomlevelet kért ellenük, de ha kapott is, nem sok hasznát vehette, mert Budavárának visszafoglalását követő időben szüntelenül panaszkodik a város a katonai erőszakoskodások miatt. 1686-ban báró Swertz, Szolnok várának parancsnoka, 300 arany lefizetésére kényszerítette a várost, mert két lovaskatona eltünt Halason Heissler ezredéből. 1686 április 17-én Heissler tábornok hadai részére 3000 frtot fizetett a város. 1678-ben Mensingh tábornok levelet intézett a városhoz, a melyben a május hónapra kivetett katonai porczióknak mielőbbi beszolgáltatását követeli, ellenesetben katonáival fogja a város népén behajtani. Hogy nagyobb nyomatékot adjon rendeletének, a levélíró a tábornok aláírása mellé egy akasztófát és egy kereket is rajzolt.
