Gazdasági rendszerek.
Gazdasági rendszerek.
A birtokrendezés és tagosítás a vármegyében általában megtörtént. Az olyan községekben, hol a volt úrbéresek nyomásokba osztva rendezték illetőségeiket, a nyomásos és pedig a háromnyomásos gazdasági rendszert karolták fel, vagyis egy dűlőbe eső földjeiket közös megállapodás szerint használták. A közelebb eső részeket, takarmányos és veteményes földjét, szőlejét, és gyümölcsös kertjét azonban ki-ki szabadon használta; a határ egy részét pedig, az erdőt és legelőt közösben hagyták és bizonyos arány szerint közösben hasznosították. Közös legelőnek – sajnos, a legtöbb esetben – a határ leggyengébb részét hagyták meg. De igen sok község volt és van, a hol a gazdák összes illetményeiket egy tagban vetették ki; legfeljebb a rétet, szőlőt, erdőt vették ki külön, és a közösben hagyott legelőt. Igy fejlődött ki a tagos tanyarendszer.
A Kiskunsághoz tartozó községek általában redempczió arányában osztották meg birtokaikat és a közösben hagyott téres legelők is fokozatosan osztály alá kerülvén, a tanyák sokasága népesítette be a téres határokat.
A tagos – tanyás – rendszernek kétségtelenül megvan az előnye a nyomásos rendszer mellett kezelt birtokok fölött, mert a birtokos gazdasági rendszerének megállapításában semmi irányban sincs korlátozva. Ott azonban, hol a nyomásos rendszert kellő gazdasági tudással kezelték és kezelik, a gazdák ennek sem látják hátrányát. A változó viszonyok következtében azonban igen sok oly községben is, hol dűlőkben, több darabban vették ki a volt úrbéresek illetményeiket, megszüntették a nyomásos rendszer szerint való gazdálkodást és áttértek a szabad gazdálkodásra, mely rendszer szerint mindenki úgy használhatja minden darab földjét, a mint jónak látja; de viszont a tarlók és szabadulás után a kaszálók közös legeltetésének előnyétől elesnek, a mi állattenyésztési szempontból hátrányos.
Ez idő szerint a nyomásos gazdálkodási rendszert, a birtokosság közös határozata alapján, csak 31 községben tartják fenn, de igen sok az olyan községek száma is, hol az 1894: XII. t.-cz. alapján, a szabad gazdálkodási rendszerre való áttérést mondották ki és hallgatagon mégis nyomásos gazdasági rendszer szerint gazdálkodnak.
A régibb tanyásgazdaságok gazdasági rendszere, vidékenként, a helyi viszonyoknak megfelelően, már kialakúltnak mondható; de igen befolyásolta ezt az, hogy tartozik-e hozzá közös legelő, vagy van-e alkalom az állatokat fűbérre beváltani, mert az ilyen kisbirtok állattartása ehhez alakul.
A jobban kezelt tanyásgazdaságok a szántó területének harmadát rendszerint őszi kalászossal vetik be; a hol a föld minősége jobb, a harmadát kapásnövénynyel állítják be, harmada pedig tavaszi kalászos és takarmány alá marad. Takarmányosnak (lóher és luczerna) sok helyen külön helyet is adnak. Ha rét is van a tanyán, kevesebb takarmányfélét vetnek. Rendszerint a tengeri vagy a bükköny alá trágyáznak, melyet buzavetés követ. Sok helyen viszont a tavaszi kalászos – árpa – a buza előveteménye. Az ilyen gazdaságok rendszerint 45hatévenként jól áttrágyázzák a földet, de közben a szükséghez képest féltrágyát is alkalmaznak. Ilyen a jobban kezelt tanyagazdaságok rendszere; de sajnos, nagyon sok tanyán minden rendszer nélkül, zsarolómódra gazdálkodnak. A szántónak a felét őszivel, másik felét tavaszival és kapással vetik be, sőt őszi után őszit, tengeri után tengerit is vetnek. Takarmányfélét pedig csak épen annyit, a mennyi az igás állatnak szűken kell. A szarvasmarhának csak tengeriszár, törek és szalma jut. Igy gazdálkodnak azok, a kik erejökön felül vettek földet, forgó tőkéjök nem maradt, és így az adósság terhét nagyon érzik.
Az állattenyésztés, tanyarendszer mellett, sajátságosan alakul ki. Sok helyen nem állattenyésztés, hanem csak tartás van; két igást s a házi szükségletre egy-két tehenet és sertést tartanak, nem nevelnek. Más tanyagazdaságok viszont a nevelésre is sulyt helyeznek s jól tartják és ápolják állataikat. A gazdaság képe és jövedelmezősége is természetesen ehhez alakul. Az azonban tény, hogy tanyarendszer mellett, – különösen ott, a hol közös legelő nincs, vagy fűbérre sem lehet beváltani, – a magyar fajta szarvasmarha tért veszít, mert vetett takarmányon és részben istállón csak gyorsabb fejlődésű állatot tart szívesen a gazda, mert ez jobban jövedelmez is. A tanyás gazdaságokból nem hiányzik a szőlőskert és gyümölcsös sem. Méhes sok helyen van; baromfi-nevelés pedig jóformán mindenütt.
A nagyobb gazdaságok rendszere a talaj minősége és az értékesítési piaczokkal való összeköttetés szerint, igen változó. A nagyobb gazdaságok tekintélyes részében belterjesen gazdálkodnak. A takarmánytermesztésre a nagyobb gazdaságok nagy sulyt helyeznek; a szántónak 10–30%-a ezzel van bevetve. A talaj termő-erejének fenntartására is gondot fordítanak és a gazdaságban előállított trágyán kívül vásárolnak is és a műtrágyát is alkalmazzák.
Jól kezelt nagyobb gazdaságok üzemére, illetőleg gazdasági rendszerére tájékozást nyujt egyik nagyobb gazdaság (a biai) rendszere, hol 10 kat. holdra egy családfenntartó állandó cseléd és munkás (cseléd, szerződéses arató és cséplő) 14 holdra egy igavonó állat, 3 hold szántóföldre egy számos marha (ökör, tehén vagy e helyett 10 juh) esik.
A gazdasági rendszer mind a nagyobb, mind a közép- és kisbirtokon a változó helyi viszonyokhoz alakul. A nagyobb értékesítési és fogyasztó középponttal jobb összeköttetésben lévő vidékek mezőgazdasági üzemének alapját a tejtermelés és hizlalás alkotván, a földmívelési viszonyok is ehhez képest alakulnak; takarmányfélék és kalászosok termesztésére helyezik a fő-sulyt, mert a szemtermesztésen kívül, itt a szalma-szükségletet is biztosítani kell. A tejtermelést igen sok gazdaságban üzletszerűleg, a tenyésztés és nevelés kizárásával űzik. Borjút nem nevelnek, mert a felneveléshez szükséges tej és a takarmányféle drága. E rendszertől azonban a nagyobb gazdaságok kezdenek lassan eltérni, mert az állati betegségek és a fejős tehén drágasága, ha részben is, de a saját nevelést tették szükségessé. A ló, sertés, juh, sőt részben a hús-juh tenyésztése is igen sok gazdasági üzemnek az alapja.
A szőlő, gyümölcs, kereskedelmi és konyhakerti növények termesztését, a baromfi- és méh-tenyésztést szintén bevonják a gazdaságok üzemébe.
A mezőgazdasági gépek nagyon el vannak terjedve. A kis és nagyobb gazdaságok általában Sack-rendszerü vasekékkel vannak felszerelve; a tejtermelést és állattenyésztést űző gazdaságok pedig a takarmány-előkészítő gépek mindenféleségét alkalmazzák. Igen elterjedt a vető- és cséplőgép és tért nyert az aratógép. A mély mívelés és a gőzeke is örvendetesen terjed.
A vármegye mezőgazdasági rendszere mindenütt az értékesítési viszonyokhoz alakul; a gazdák zöme a gazdaság jövedelmezőségét tekinti czélnak. Ennek következménye az, hogy igen sok nagy- és kis-gazdaságokban egyes termelési ágakat elhanyagolnak, vagy szükségből tartanak fenn, más gazdasági ágakat viszont üzemszerüleg kezelnek és fejlesztenek. A helyes gazdasági rendszer iránt való érzék azonban mind a nagyobb, mind a kisebb gazdaságokban fejlődik.
