Juh.
Juh.
A juhtenyésztés terén a múlt század utólsó harmadában vármegyénkben is megindult a hanyatlás, melynek nagysága azonban vármegyénkben, hol annyi kizárólag juhlegelőnek alkalmas terület van, szembeötlő és okát nemcsak az országos hanyatlást előidéző okokban, de egyébben is keresnünk kell.
A juh nálunk főképen gyapjával hasznosít. A juh-húst, érthetetlen okokból, nálunk nem fogyasztják kellő mennyiségben. A bárány- és hizlalt ürü-húsnak van kelete, de a közép- és gyengébb minőségű juh-húsnak csak inkább a vidéki piaczokon.
Egyes gazdaságok a hanyatlás következtében tenyészirányt is változtattak; a kisebb testű finom-gyapjas merinó helyett, tiszta és félvérben, a durvagyapjas, nagytestű s jobb húsú angol és franczia fajták, sőt a tejelő-fajták tenyésztésére, szóval több irányú hasznosításra tértek át; ha itt-ott eredményeket is értek el, de ez nem mondható általánosnak.
A múlt század elején e vármegyében is nagy figyelmet fordítottak a juh-tenyésztésre. A juhok nagy része már nemesített gyapjas-fajta; hosszú szőrű magyar juh már ekkor is csak a déli rész pusztáin volt található. A terjedelmes pusztás határu községekben a köztenyésztésben is kiterjedt juhászat volt.
Galgóczy már 1877-ben jelzi a hanyatlást. A tenyésztés főczélja még mindíg a gyapju, kevésbé a hústermelés; a turó- és sajt-készítés is csökkent. 1870-ben még 897.337 darab juhot írtak össze. Finom gyapjas juhtenyészeteket, herczeg Kóburg vacsi, a gróf Károlyiak több birtokán, gróf Sándor biai, a gödöllői koronabirtokon és kalocsai érsekségi birtokon, több közép-birtokos birtokán tartottak. A hosszúszőrű magyar juhot ebben az időben a Csepelszigeten, a dunamenti lapályos helyeken és a kiskunsági vizenyősebb pusztákon tenyésztették.
1884-ben még 451.899 juhot és birkát írtak össze. 1895-ben már csak 212.655 darabot. Ez a szám 1908-ban 176.677, 1909-ben 143.959 darabra csökkent.
Legtöbb juh van a dunavecsei 20.159 (1884-ben 45.037) és kunszentmiklósi 20.117 darab (1884-ben 52.084) járásokban, hol téres, szíkes legelők vannak. A pomázi járásban, hol 1884-ben 5590 darabot írtak össze, 1909-ben a Szentendrén összeírttal együtt, már csak 609 darabot találtak. A r. t. városok közül Kiskunhalason van a legtöbb, de itt is csak 8792 darab.
Nagyobb juhászatokat ez idő szerint a következő gazdaságokban tartanak fenn: Darányi Béla pusztaanyácsai, Halomi Deutsch Sándor vecsési, az egri káptalan zsigeri és kömpöczi, Forster Kálmán bugyi, Györgyey Illés tápiógyörgyei, Hajós József dr. dömsődi (magyar fésüs alapon Improved Kent és Rambouillet keresztezésből kitenyésztve), a kalocsai érsek és káptalan birtokain, herczeg Coburg vacsi, a korona uradalom gödöllői, Metternich-Sándor Paulina herczegnő biai, báró Prónay acsai, gróf Teleki Tibor gyömrői, Windisch János keczeli, Wodiáner János maglódi gazdaságaiban.
