Borkereskedelem.
Borkereskedelem.
Borkereskedelmi szempontból nemcsak a vármegyének, hanem jóformán az egész országnak legfontosabb helye, úgyszólván góczpontja Budafok, s Magyarország bortermésének igen lényeges hányadrésze a budafoki pinczék útján kerül a fogyasztó piaczokra. Hogy Budafok az ország legnagyobb borforgalmi helyévé fejlődött, annak okát három körülményben találjuk. Első a főváros közelsége. Mind a kereskedelmi érintkezés, mind a városi fogyasztó nagyközönség szükségletének könnyű és gyors kielégítése szempontjából a kőbányai hasonló pinczék mellett közelebb és jobban megfelelő helyet nem is képzelhetnénk. A második körülmény a közlekedési eszközök révén előállt kedvező helyzet. A dunai hajózás, a Magyar Állam- és Déli vasút, villamos vasút, országút, igen nagy forgalom lebonyolítását teszik lehetővé. A harmadik körülmény pedig az, hogy abba a geologiai harmadkori üledékes mészkő-rétegbe, a mely Budafok és a vele szomszédos községek határának nagy részében majdnem a felszínen 106van, aránylag kevés költséggel és fáradsággal oly kitünő és nagykiterjedésű pinczéket lehetett építeni, a melyek mind a bor kezelése, fejlődése és iskolázása, mind a ki- és beszállítás, raktározás, egyszóval a nagy forgalom előnyös lebonyolításának lehetősége tekintetében párjukat ritkitják. E szikla-pinczék egyrésze régebben, még a szőlők telepítése utáni időkben készült, nagyrésze azonban újabb keletű s építésüknek ideje összeesik egyrészt a főváros régi híres borvásárjainak hanyatlásával, másrészt a főváros építkezésének a közelmultban történt emelkedésével.
A fogyasztási adók emelkedése ugyanis nagyon megnehezítette a fővárosi borkereskedők helyzetét s arra kényszerítette őket, hogy borkészleteiket a fogyasztási adóvonalon kívül, tehát adómentesen raktározzák. Igy jutott azután egyre több kereskedelmi pincze Budafokra és Kőbányára s a fővárosi borkereskedelem súlypontja lassankint Budafokra helyeződött át. Elősegítette a pinczék szaporodását az a körülmény is, hogy azok építése aránylag igen kevés költségbe került, mert a pinczék kivájása alkalmával kibányászott követ – főként ha jó rétegre akadtak – a főváros építkezéseinél – addig, míg a tégla ki nem szorította – igen jól értékesítették; sőt volt reá eset, hogy a kitermelt kőanyag értékesítése után a pincze nemcsak ingyenbe maradt, hanem még nyereség is mutatkozott. Van ugyan lösz-rétegbe ásott pincze is Budafokon, de a híres szikla-pinczék a fiatalabb harmadkor szarmata emeletébe, a cerithium mészkőrétegekbe vannak vájva. A tétény-budafoki fennsíkot ez a mészkő alkotja, mely összefüggő területen, a Dunától nyugat felé, mintegy 8 kilométer hosszúságban és 2–3 kilométer szélességben, az alig egynehány decimeter vastag termőréteg alatt mindenütt megtalálható, sőt sok helyen a rétegek fejei a felszínen vannak.
Ezekbe a rétegekbe a pinczék vízszintesen úgy vannak vájva, hogy a pincze alja az előtte levő térrel egy síkban fekszik, lépcsőkre nincs szükség, a hordók ki- és beszállítása tehát semmi nehézséggel nem jár. A hol, mint pl. a Duna felé eső szélen, a kőzet a Duna alá hajlik, ott a bejárat kedvéért a sziklát függélyesen kellő mélységig lefaragták s az így képződött falhomlokzatba vájták a bejáratot. A fennsíkon pedig a pinczék előtt aknaszerű udvarokat ástak, a melyekbe lejtős kocsiút vezet le, úgy hogy a pincze bejáratát kocsival is a lehető legjobban meg lehet közelíteni, sőt miután a pincze méreteivel nem takarékoskodtak, sok helyütt magába a pinczébe is bejárhat a kocsi. A cerithium-rétegek vastagsága – Szabó József megállapítása szerint – több mint 100 láb, s a szerint, hogy mily mélységben van a pincze síkja, a felette levő kőzet-réteg vastagsága változik, néhol csak egy-két méter, máshol 15–20, sőt több méter vastag. Ez a körülmény okozza, hogy a pinczék hőmérséklete a külső hőmérséklet ingadozásától majdnem teljesen független, s így a borok raktározására és kezelésére úgyszólván ideális. A pinczék hőmérséklete általában 12–13 C° körül van, az egész évi ingadozás a legtöbb pinczében nem haladja meg az 1 C° fokot; a miután a külső hőmérséklet évszakok szerinti emelkedése vagy sülyedése csak a vastag szikla-rétegeken át juthat hosszabb idő alatt a pinczék síkjáig, a külső hideg vagy meleg a pinczében csak hónapok múlva jelentkezik, leghidegebbek a pinczék április s legmelegebbek deczember hónapokban. A kedvező hőmérsékleti viszonyok mellett nagy előnyük a pinczéknek az is, hogy mérsékelten nyirkosak vagyis se nem nedvesek, se nem szárazak, a párolgás okozta veszteség tehát a borokban mérsékelt, viszont fölösleges nedvesség nem lévén jelen, nem penészesednek és romlanak a hordók. Egyébként a pinczék szellőztetése és tiszta levegővel való ellátása, az azok fölött levő sziklarétegbe vájt szellőztető aknák útján, könnyen és a szükség szerint eszközölhető.
Ezek a kedvező körülmények tették azt, hogy Budafokon ma 302 kereskedelmi borpincze van, melyek közül a nagyobbakba 50–80–100 ezer hl. bor is elhelyezhető s az összes budafoki pinczék befogadó képessége körülbelül egy millió hl. Ha még megemlítjük, hogy az évi borbehozatal átlag 250–300 ezer hl, s a kivitel majdnem ugyannanyi, akkor Budafoknak borkereskedelmi szempontból való jelentőségét el kell ismernünk. A behozott borok egy része a vármegyei szőlőterületek termése, de képviselve van abban az országnak többi, aránylag közelebb eső borvidéke is. A kivitel részint a főváros fogyasztását látja el, de más belföldi piaczok felé is élénk, Ausztria felé is számottevő, de a vámkülföldre gyenge. Általában véve a forgalom tárgya inkább az olcsóbb és tömegbor, a drágább, finomabb borok s a vörös borok forgalma nagyon korlátolt. 107Az eladás túlnyomó részben nagyban és hordókban történik, palaczkborok árusítását számottevő forgalommal csak mintegy 10–15 pincze eszközli.
A be- és kiszállított borok mennyisége 1908- és 1909-ben így oszlik meg:
| Behozatott | 1908-ban | 1909-ben |
| Hajón | 9091 hl. | 34287 hl. |
| Vasúton | 28723 hl. | 242660 hl. |
| Összesen | 296322 hl. | 276947 hl. |
Ezenkívül a közelebb fekvő községekből tengelyen is hoztak be borokat, de azok mennyiségére nézve pontos adatok nem állanak rendelkezésre. Valószínű, hogy 1–2 ezer hektoliternél nem több az ily módon beszállított bor. A behozott bor majdnem kizárólag egész vaggonrakományonként érkezett, a darabárúként behozott bor mennyisége az 1908. évben 12 vaggon, 1909-ben 9 vaggon volt.
| Kiszállíttatott | 1908-ban | 1909-ben |
| Hajón | 11410 hl. | 6145 hl. |
| Vasúton | 170462 hl. | 173918 hl. |
| Tengelyen történt szállítás hozzávetőleg | 110000 hl. | 90000 hl. |
| Összesen | 291872 hl. | 270063 hl. |
A vasúton elszállított borokból az 1908. évben 831 vaggon vagyis kb. 70.000 hl.; 1909-ben pedig 920 vaggon, vagyis kb. 75–78.000 hl. mint egész kocsirakomány, a többi pedig, vagyis 1908-ban kb. 110.000 hl., 1909-ben kb. 105.000 hl. mint darabárú adatott fel. Ezek az adatok némi tájékozást nyujtanak az iránt egyrészt, hogy a kivitelből mennyi esik Budapestre, mivel az idevaló szállítás jóformán kizárólag tengelyen történik, másrészt pedig, hogy a nagyban és kicsinyben való eladás milyen arányban állanak egymáshoz.
Budafokon kívül nagyobb borkereskedelmi góczpont a vármegyében nincsen. Egyes nagyobb telepek közvetetlen eladással is foglalkoznak, s bort és ki nem erjedt mustot is szállítanak, ez utóbbit különösen Bécsbe, de a boroknak is igen lényeges része kerül Alsó-Ausztriába, melynek savanyú boraihoz házasításra igen jól használhatják az aránylag lágyabb homoki borokat.
A kisebb homoki termelőknek szüretelő háza és pinczéje sok helyütt ma sincsen, s így ezek legtöbbje kénytelen termését szüret után mielőbb eladni, sokszor áron alul is, mely körülmény az általános borárakra természetesen kedvezőtlen befolyást gyakorol. A kistermelők egy részének még okulniok kell azon, hogy a szertelen telepítés, kellő felszerelés és berendezkedés hiányában, nem hogy kellő haszonnal nem jár, hanem a vállalkozást is a tönk szélére juttatja.
