Szőlősgyál.
Szőlősgyál.
A másik nagyobb szőlőgazdaság a vármegyében, a mely a maga nemében első és mintául szolgáló modern homoki szőlőtelepe volt az országnak, Jálics Géza szőlősgyáli szőlőtelepe. A szőlősgyáli telep, mely az országnak elsőrendű vörösbor-termelő helye, jó ideig páratlanul állott hazai viszonyaink között abból a szempontból is, hogy a vele összefüggésben levő gazdaság összes mívelési ágai a szőlőmívelésnek alá vannak rendelve s azoknak alakulása, fejlődése és terjedelme a szőlőmíveléshez, mint termelési főághoz alkalmazkodik. Az egész birtok, mely Alsónémedi községhez tartozik, 1000 magyar hold s ebből a szőlő 200 hold, vagyis a területnek 20%-a.
A terület felszíni alakulása szelíd hullámos dombokból áll s így a szomszédos területeknél átlag 8–12 méterrel magasabb, tehát a késői fagyok nem tesznek annyira kárt a szőlőben, mint a közvetetlen környéken. A birtok legmagasabb pontja 119 m. a tenger színe fölött. A szőlővel beültetett terület talaj 105mindenütt immunis homok, feltalaj és altalaj között különbség nincsen. A szőlő ültetését 1892-ben kezdték meg s 1895-ben érte el a betelepített terület a 200 holdat. Nagyon tanulságos a telepített fajtáknak megválasztása, a melynél a birtokost az a szempont vezérelte, hogy elég jó termés mellett a bor minősége is kiállja a bírálatot. Mivel a homoki fehér borok a hegyi fehér borokkal nem versenyezhetnek, a jól megválasztott homoki vörös borok ellenben a hegyi vörös borokkal bátran egy sorba állíthatók, a fősúly a finom vörös borok termelésére helyeztetett. Az ültetett fajtáknak 64%-a vörös bor, 23%-a fehér borfajta és 11%-a csemegeszőlőfajta, miután a kedvező közlekedési viszonyok s a budapesti piacz közelsége a csemegeszőlő-fajták felkarolását is indokolttá teszik. Ezeken kívül 2%-a az ültetett fajtáknak amerikai anyatőke. Az összes szőlőtőkék száma a lugasokkal együtt a fél milliót meghaladja.
Az egész terület 252 táblára van osztva s az egyes egész táblák területe 1000 -öl s a sor- és tőke-távolság 120 cm. lévén, minden teljes táblában 2500 tőke foglal helyet. A szőlőtáblák között a szabályosan kitűzött fő-, mellék- és osztó-útak teszik könnyűvé és kényelmessé a közlekedést; a főútak szélessége 7,2 m., míg a mellék- és osztó-útaké 4,8 m. és 2,4 m. A táblák kapálása részint fogatos eszközökkel, részint kézzel történik. A tőkéken alacsony czombmívelést gyakorolnak, s a szőlő rendes nyári munkáit (karózás, kötözés, válogatás, permetezés, stb.) mintaszerűen hajtják végre. Trágyázásra istálló-trágyát és műtrágya-féléket kombinálva használnak.
A szőlőgazdaságnak egyik nevezetessége a szüretelő és erjesztő-ház. Czélszerű berendezésénél és felszerelésénél az a szempont volt irányadó, hogy az – vörösbor-termelésre lévén a súly fektetve – minden tekintetben megfeleljen a vörös bor készítésénél mutatkozó igényeknek. A puttonyokban behordott szőlőt felhúzógéppel az épület padlásrészébe emelik s a padlás hossztengelyében fektetett síneken tovább gördülő tartányokba zúzzák és bogyózzák le, az ú. n. mainzi központfutó zúzó és bogyozókkal. A padlás alatti földszinten van az erjesztő-ház, a melyben két sorban mintegy 40 darab 100 hektoliteres hordó van elhelyezve. A hordók aknanyilásuknál is ajtókkal vannak ellátva s minden hordó-pár fölött a mennyezetben egy nyílást hagytak, a melyen át a padlástérben megzúzott és lebogyózott vörös törkölyös mustot a síneken tovagördülő tartányból a hordókba eresztik, a hol a törkölyös must kierjed. Az összezúzott fehér törkölyös must pedig facsatornán az ugyancsak a földszinten elhelyezett sajtókba kerül. A törkölyös must kierjesztése után ugyanezekbe a hordókba helyezik el a borokat is. Az erjesztő helyiség fűthető s oldalai üregesen falazottak, hogy a helyiség a külső hőmérséklet ingadozásai ellen szigetelve legyen. Az erjesztő helyiség előtt vele ugyanegy tető alatt van a sajtóház. A sajtóház és erjesztő hossztengelyében lefektetett síneken és kitérőkön a törkölynek kiszállítása kényelmesen s nagy munkamegtakarítással megy végbe. A sajtóház több nagyobb kézi és hidraulikus sajtóval akként van felszerelve, hogy az aránylag igen nagy termés feldolgozása és elhelyezése a lehető legkevesebb költséggel, a helyes szüretelés szabályainak megfelelően s igen rövid idő alatt történhetik meg. Az épület kiegészítő része a munkások ruhatára, kézi laboratorium és iroda, továbbá egy kis kézi raktár a gyakrabban szükséges anyagok és eszközök elhelyezésére s végül a gépház, a mely utóbbiban elhelyezett motor hajtja az emelőgépet, a bor-szivattyúkat s vizet szállít a padláson elhelyezett víztartányba, a mely a sajtóház és erjesztő vízvezetékét táplálja.
