1848/49.
1848/49.
Hogy a Balitéletek szerzőjének szavaival éljünk „A czivilizáczió riadó szava eldördült és sebzett oroszlán dühös hangján követeli vissza az elnyomott népnek századokon át bitangolt jussait.” Ám a juss-elismerést, mint tudjuk, nyomon követte a jogfosztogatás. 1849-ben a vármegye területén három törvényszék ítél: Pest, Kecskemét és Kalocsa. E törvényszékek hatásköre alá nem eső kisebb ügyekben (politikai kihágásokban) a vármegyebeli községek tanácsai és a vármegye 17 kerületének főszolgabírái ítéltek. A törvényszéki elnököt a pestkerületi főispán nevezte ki. A közbírák 2 forint napidíjat húztak. Előadóként mindig a jegyző szerepelt. A tiszti ügyészek között egy elnöki jelentés tanúságaként a legképzettebbek egyike Fabinyi Theofil, a kit ezért közbírónak léptettek elő.
Haynau a vármegye valamennyi, a magyar hadsereghez szító polgárának javait lefoglaltatta. Ezzel szemben, intencióihoz mérten, 1849-ben a „forradalmi pártfőnökök” által kivégzett Mericzay János szecsői és Heinsegger Antal kókai plébánosok javait és pedig a váczi káptalan megkeresésére, feloldotta a zár alól. Ezzel egyidejűleg nyomozat indult Wodiáner pesti nagykereskedő ellen, mert azt a gyapjút, melyet a pártütő kormány a ráczkevei uradalomtól elkobzott, megvette. 1849 június 27-én a budai királyi palotához tartozott konyhabeli szereket „pártütő főnök Kossuth Lajos” elhordatván, Szent-Ivány pestkerületi főispán megkereste Madarassy László ideiglenes alispánt: ejtse meg a bűnnyomozatot. Ugyanez évben „Kossuth Lajos sógora Ruttkay József” közalapítványi jószágigazgató ellen a püspökladányi ökörcsordából 12 darab 4 éves, egyenként 120 pft. értékkel bírt ökörnek, 200 pftnak Niczky Sándor kenderesi haszonbérlőtől, ezenkívül 24 darab ökörnek, 6 parasztszekérnek és különféle gazdasági szereknek 2000 pft értékben való eltulajdonítása miatt rendel Szent-Ivány nyomozatot. Egyidejűleg a gyanúsított vagyonát is zár alá véteti.
Egy 1849 szeptember 16-án kelt végzés szerint gróf Zichy Edmond arra kéri Szent-Iványt, hogy a „pártütő kormánytól megöletett” Ödön nevű fivérének vagyonára vezetett végrehajtást semmisnek mondja ki, mire Szent-Ivány eleget tesz a kérelemnek, de hangsúlyozza, hogy ennek kimondása tulajdonképen szükségtelen volt, mert minden, a mit a pártütő kormány tesz, az ab ovo semmis. Nyomozatot rendeltek el Károly János és Szente Péter ráczkevei lakosok ellen is, hogy a pártütő pestmegyei választóktól adószedőkké választatásukat elfogadták, adót szedtek és azt a forradalmi sereg után utazva, annak átadták. Kevéssel utóbb a halálra keresett Nyáry Pál vagyonának lefoglalását elrendelték, és eljárás indult a hradiki és maluzsinai kir. hivatalokból a pártütők által elvitt 325nagyobb mennyiségű rézkészlet visszaszerzése és az egyelőre ösmeretlen tettesek megbüntetése iránt. Bárczay Györgyné szül. Szemere Ludovika pedig azt panaszolja, hogy nincs többé uraság, a mire való tekintettel – mint látszik – erdejét a pórok lefoglalták. Az íratok között fekszik végül egy fakó, két sor irásos lap, melynek tartalmát szószerint adjuk:
„Nagy Cézárok után feltünnek az ördögi Nérók.
És ki vesződik, küzd, vérzik alattok? A nép.”
És ki vesződik, küzd, vérzik alattok? A nép.”
