Kossuth Lajos házassága.
Kossuth Lajos házassága.
A közgyűlés összes perbeidézést rendelő végzései közül legnevezetesebb az, melyet Kossuth Lajos házassága alkalmából hoztak. A lelkiismereti szabadság érdekében megindult küzdelemben, mint látni fogjuk, megint Pest lett a vezér. Egy 1841. évi január 14-iki kisgyűlési bejegyzés szerint Fáy András, Ráday Gedeon, Szombathelyi Antal és Szentkirályi Móricz táblabíró urak azt jelentették a vármegyének, hogy január 9-én Kossuth Lajos úr megtisztelte őket Meszlényi Teréz kisasszonynyal kötendő házasságának nászságával. Ez alkalommal Fleitinger prépost, a belvárosi plébános, a vőlegény kérelme ellenére, megtagadta mind a templombeli, mind pediglen a menyasszony házában való esketést. Estvéli 7 órakor a nászsereg az említett prépost parochiális házához hajtatott, a hol a prépost úr, káplánjaitól környezetten egy oldalszobában levő terített asztal mellé állt. Erre a nősző pár a prépost úr előtt vőn állást. A prépost pedig áldás, imádság, de sőt keresztvevés nélkül, ünnepélytelen, egykedvű hanyagsággal jelentette ki a nászsereg előtt, hogy a kihirdetés megtörtént, házassági akadályról nincsen tudomása; majd pedig – rövid esketés után – hogy az előtte történt házasság valóságosnak s mind a házasság, mind pedig a netán születendő magzatok törvényeseknek tekintendők.
Az ügy előzményei közismertek. A katholikus papság vegyes házasságok esetén reverzálisokat követelt. E miatt országszerte, de az országgyűlésen is nagy volt az elkeseredés. Minthogy az 1647. évi X. t.-cz. a vallás szabad gyakorlatát biztosító törvényeket és rendeleteket megsértő egyéneket csak az esetben engedi – és pedig 600 magyar forintban való elmarasztalással – büntetni, ha előbb alispánilag, törvénysértő cselekedetök jóvátételére, hiába hívattak fel: a közgyűlés megbízza Dubraviczky alispánt, intené meg Fleitingert, hibájának jóvátételére. Fleitinger az intelemre azzal felelt, hogy az áldást egyházi fölöttes hatóságától nyert utasításához képest tagadta meg, mire a rendek – Horarik káplán szabadelvű felszólalása után – Egressy főügyész útján Fleitingert közkereset alá venni, azaz perbeidéztetni rendelik. Majd, arról győződvén meg, hogy a herczegprimás is magáévá tette az áldást megtagadó püspöki rendeleteket: 1842 június 8-án a herczegprimást is vád alá helyezik. Erre az ország igen sok vármegyéjében perbeidéztetik az áldást megtagadó papokat. E pereknek a nádor „bölcs belátása” akként vet véget, hogy valamennyi megindított bűnper iratait a helytartótanács mint igazságügyi főfelügyeleti hatóság útján felkérvén, gondoskodik arról, hogy azokat a bűnper folytatására illetékes hatóság meg ne találhassa.
