Rabdolgoztató ház.
Rabdolgoztató ház.
Toldi Ferencz az 1830-iki Tudományos Gyüjtemény II. k. 102. lapján Friedrich: „Magazin für die Philosophische medicinische gerichtliche Seelenkunde” 1829. évi két első füzetéről írt ösmertetése kapcsán rabdolgoztató ház alapítására hívja fel az ország közönségét. Pest vármegye már 1809. karácsony havában foglalkozik ezzel az eszmével, kifejtvén, hogy a rabdolgoztató ház csak akkor fog megvalósulhatni, ha országosan szervezik, mert „egy tökéletesen felkészült intézet hasznosabb sok hejányosnál”. Ámde a helytartótanács nem állít dolgozóházat. Az annak idején országos hírűvé vált Nyáry-féle rabdolgoztató intézet Tahy Károly táblabírónak 1830-tól 1837-ig – úgy látszik, szakadatlanul – folytatott közgyűlési agitációja következtében keletkezett. Hathatósan mozdították elő a börtönügyi reformot a vármegye közgyűlésein e tárgyat felszólalásaikkal napirenden tartó báró Eötvös József, gróf Ráday Gedeon és Kossuth Lajos; irodalmi téren pedig Pest vármegye udvari kapitánya (fogház-igazgatója) Balla Károly 1839-ben irt (Vélemény a büntetésmód javítása iránt) valamint Pest vármegye főjegyzőjének, Nyáry Pálnak 1831-ben megjelent (Indítvány a megyei büntető eljárás lehető javítása iránt) művei. 1841-ben Rákóczy Endre főügyész és Balla Károly „Tervezet Pest vármegye udvari lévő javítások iránt” czím alatt sürgetik a reformot.
A dolgozóház eszméjének megvalósulása közvetetlenül Vuics János rab nevéhez fűződik, a ki hosszú idejű raboskodását megúnva, felségfolyamodványt ír és azt 1845-ben sajátkezűleg adja át az alispánnak. Az alispán felbőszülvén a rabfelügyelés laza voltán, a törvényszéktől és tiszti ügyészi hivataltól kért véleményes jelentést. Ezek szerint a rabok itókáit, kártyáit és a szinte leírhatatlan visszaéléseket mindaddig nem lehet megszüntetni, a míg a vármegyének a kuriális háza átjáró-ház és a bebörtönözöttek a tisztviselőknél konyhás rabokként avagy pediglen magánosoknál dolgoztatnak. Balla Károly 1844 augusztus 26-iki jelentése szerint Vuics rabnak az alispánhoz való beférkőzése nem volt visszaélésnek tekinthető, mert az nem „szökött” az alispáni hivatalba, hanem a thékák javítása czéljából odarendelték. Szerinte a magányrendszer valósítandó meg. Zitterbarth építész készít is a vármegye részére egy 44 czellás börtön-tervrajzot, ezt azonban drágálják. Így tehát a vármegye Nagy és Crettier pesti vállalkozókkal lép szerződési viszonyba. A megállapodás szerint ezek a tömlöcz megfelelően 323átalakítandó helyiségeiben fonási, szövési és egyéb gépmunkálatokat fognak a rabokkal végeztetni. Igy keletkezett a pestmegyei rabdolgoztató intézet, mely 1846 január 4-től 1849 május végéig, a czeglédi közgyűlésig, mintája volt minden vármegyei börtönnek.
