Kedélyes fogházak.
321Kedélyes fogházak.
A fogházban kedélyesek a viszonyok. Több rab a fogházban kétforintos készítésével szórakozik (1822. évi 1558.) Ez azonban, úgy látszik, nem valami ritka jelenség, mert már az 1813. évi 15806. sz. helytartótanácsi rendelet minden törvényhatóságot felhívott arra, hogy vigyázzanak, hogy fogházában hamis pénzt ne készítsenek. A tömlöcztartók gyakran a rabokkal együtt esznek-isznak. (1835. évi 5224.) Porubcsányi tömlöcztartó pénzért a szigorításokat (a botot) elengedi. Zenthal rab 1825-ben a fogházban értesül a vizsgálat eredményéről, mért is a törvényszék végzésileg (102) kénytelen eltiltani a tisztviselőket attól, hogy vele szobájában, esküdt jelenléte nélkül, beszéljenek. Balla Károly udvari kapitánynak 1832-ben kelt hivatalos jelentése szerint: a vármegye tömlöczében levő rabok sem lezárva nem akarnak lenni, sem közmunkán, hanem a kapu alját ellepvén, pipáznak, a bezárt rabokhoz és azoktól postákat hordanak, rossz személyeket kerítvén be a vármegye házába, nyilvános botránkozásokat követnek el. A RR. meghagyják Rákóczy András főügyész urnak, hogy az itéleteket a közmunka tekintetében szorosabban hajtsa végre és hogy a jövőben a rabokat, ha már a városba engedi, hát ne nőgyermek, hanem strázsa kísérje.
Bikszeghy Sámuel (1822. évi 1558.) a fogházból az Emmerling-kávéházba megy minden strázsa nélkül, magánügyeinek megbeszélésére. Egy 1842 szeptember 12-iki ítélet szerint Hideg József megyebeli szentencziás rabot azért kellett negyedévi rabságra ítélni, mivel Egressy főügyésznek a boros pinczéjét feltörte és mindegy 1 1/2 akó bort elorozott. Itt megjegyezzük, hogy eltiltani a borivástól a vizsgálati rabot egyáltalán nem, a megítélt rabot pedig csak itéletileg lehetett. („Minden italoktóli eltiltással” vagy a „mértéktelen borivástól eltiltással.” N. évi fogházra itéltetik.) E szigorítás különösen vérengzések esetén gyakori. Az 1852/1818. sz. végzés szerint, miután jelentés tétetődött az iránt, hogy a vármegye fogházaiba annyi bor vitetik be, hogy a rabok már többször lerészegedtek, az határoztatik, hogy az a rab, ki a fogházakba ezentúl engedelem nélkül bort fog bevinni, 25, az a hajdú pedig, a kinek őrtállása alatt a bor bevitetett, minden esetben 12 pálczaütéssel fenyíttessék meg. Hogy pedig eme határozásnak annál biztonságosabb foganatja legyen: rendeltetik, hogy a vármegyeházából kijáró rabok visszaélések alkalmatosságával az őrtálló hajdú által szólíttassanak meg és a náluk lévő butorok és edények mindannyiszor vizsgáltassanak meg. A rendelkezésnek azonban kevés a foganatja.
Két budai polgárasszony jelentése alapján kisül, hogy Legény János pestvármegyebeli rab őket délután meglátogatta. Az e miatt kérdőre vont Legény János azzal védekezik a kihallgatás során, hogy sürgős ügyeinek elvégzése czéljából látogatta meg a dámákat. Karsics hajdú pedig, kire azután került a sor, azzal védekezett, hogy a vármegye előtt pipázó rab az udvari kapitány úr fiának társaságában távozott, így tehát jogosan tehette fel, hogy szabad kimenője van. Ez elfogadható védekezés miatt a vármegye 1798. évi május 16-án hozott közönséges gyűlési végzése szerint: „Nemcsak az efféle, hanem a többi rabokkal való szoros vigyázás és vigyáztatás szoros kötelességül hagyatik az udvari kapitány úrnak (1789. évi 1125.) És ezzel az ügy befejeződött. Gróf Beleznay Sámuel rabtársát báró Flödniket véresre veri. A megindult vizsgálat tanúságaként, azért, mert a báró a grófot egy fazék csunyasággal leönté.
A szökések is napirenden vannak. 1811-ben (2342) a padlás faajtaját vasajtóval helyettesítik ugyan, de ez csak gyöngébb testalkatúaknak akadály. A vármegye háza már akkor is átjáróház. Az udvarban lézengő rabokat bárki meglátogathatja. Látogatók fogadásától csak a kisgyűlés vagy a közgyűlés tilthat el. De eltiltás esetére is könnyen ad engedélyt a hatósági személy jelenlétében való látogatásra (3405/1836, 51/1897, 645/1820, 2956/1820.) Leskay Kata rableány a börtönész nejének ruháit magára öltve, hátán puttonynyal szökik meg. (1999/1843.) Titsák rab, hogy el ne árulhassák, szökése előtt, Matisz és Halmár rabtársai borába opiumot kever. A pesti színházépítkezés helyéről is többen szöknek. (5547/1837.) Egyes esetekben azonban megdöbbentő a szigor (1517/1810.) „A szökni akart rabokat tartsa az udvari kapitány éjjel folytonosan és ha kell, nappal is karikában.” (6379/1841.) Gózony Dániel rab, ki a szintén rab gróf Beleznay Sámuel levelezését közvetítette, Bulla Károly udvari kapitány igazoló jelentése szerint nem tőle, hanem Szemere főügyésztől kapott engedélyt a kijárásra. Szemere a felvett jegyzőkönyv szerint Bárczay alispánra tolja a felelősséget. A RR. ennek alapján a tömlöcztartó fiát, a ki ludas a dologban, megdorgálják, 322Gózonyt pedig elzárásra ítélik. A 2022. sz. szerint a vármegye segíteni akar a bajon. A fogházat fel akarja építtetni. A fogház ablakai alatt elhelyezett építési anyagot eladják. A vállalkozó egy ideig még ott hagyja az anyagot, a mit élelmes rabok sikerrel használnak fel elillanásukra.
Ennél természetesen éppenséggel nem jobbak a viszonyok az úrszéki fogházakban, a honnan tömegesen szöknek a rabok, alkalmasint az eltartásukra kötelezett úrszéknek nem minden csendes részvétele nélkül (1286/1843 kalocsai, 3798/1842. kalocsai és solti úrszék.) A fogház mindig túl van zsúfolva. Néha alig lehet rabot befogadni. (3696/1837.) 1834-ig gyakran jut két rabra egy ágy. A skorbut, mely Kubinyinak az 1843 augusztus 29-iki kerületi ülésen tett kijelentése szerint, országszerte lakója a fogházaknak, itt is bőven szedi áldozatait.
A levegő oly fojtó, hogy annak az egészségre ártalmas hatását hivatalosan is kénytelenek elismerni. (1844. évi 1851.) Az 1844. évi 5433. számú közgyűlési végzéssel kiküldött bizottság szerint a vármegye fogháza az ország legrosszabb börtönei közé méltán számíttathatik, nemcsak, mert rossz alkotású, hanem azért különösen, mert különféle betegségeket okozó állott levegővel van telítve. A friss levegőre való kibocsájtás: kedvezmény, melyhez egyesek – úgy látszik, az elzárásra ítéltek – csak külön esedezés útján jutnak. De ezek is csak betegség igazolása esetén. Az engedélyt, mely a friss levegőn tölthető idő közelebbi meghatározása nélkül (1813. évi 1857.) vagy napontai 1–2 órára szólt s a RR. meghallgatása után a kanczellária, ill. a király adta, gyakran kezességre való kibocsájtás helyett. Fegyelmi büntetésként meg is vonható. Igy 5028/1820. sz. Gózony Dániel ügyvédtől, mert a státus-rabokat tentával és papirral látta el. A fürdési jog is csak jogkedvezmény. Az 1840-es évek elején sincs még kád a fogházban. A kádba való vízhordás a század eleje óta előfordul ugyan az udvarházi munkálatok között, de ezek a kádak a tisztviselő urak kényelmét szolgálják. A 448/1841. sz. végzés rendelkezik ugyan a beszerzendő kádakról, de tudjuk, hogy a dolgozó ház fölállításáig a rab csak Budán, a Császárfürdőben fürödhet. Erre is a RR. vagy kivételesen a törvényszék engedélye kell (3277/1841.)
