Fekvése.
Fekvése.
Vácz rendezett tanácsú város az északi szélesség 47°47'36", a Ferró-szigettől számított keleti hosszúság 36°47'55.49" alatt 118.198 méter magasságban fekszik a tenger színe fölött, a Duna balpartján azon a ponton, hol a széles folyam keleti irányát megváltoztatva, hirtelen kanyarodással délnek fordul. A várossal szemben elterülő Szentendre-szigeten túl huzódnak a Kis-Duna mellett a Pilis hegység ágai, melyek az Alpesek hegyrendszeréhez tartozó Vértesek nyulványai, miért is Vérteseknek szokták mondani. Ez erdős hegysorok alakjukat lépten-nyomon változtatva, fölötte bájos vidékké varázsolják a Duna eme festői szépségű völgyszorosát, mely Esztergomtól Váczig terjed és a Kis-Magyar-Alföldet a Nagy-Magyar-Alföld medenczéjével köti össze. Vácz a Nagy-Magyar-Alföld budapesti medenczéjében fekszik, melyet a magyar szigethegység rögei vesznek körül. A Visegrád előtt két ágba szakadt Duna hömpölygő árja méltóságos lassúsággal folyik ismét már déli irányban az ország szíve felé. Balpartján alacsony emelkedéssel kezdődnek és fokozatosan magasodnak a váczi hegyek, melyeken túl egyszerre szökken föl a 652 méter magas Naszály impozáns hegylánczolata.
A Naszály tulajdonképen szerves folytatása a Dunántúl szigethegyeinek: a Bakonynak, Vértes-Gerecsének és Pilisnek. A Naszály elszakadása valószínűleg a magyar Alföld lesülyedésével egyidőben történt. A lesülyedés következtében azután felnyomult a Visegrád-Szentendrei andezithegy. A Duna mostani medre a geológiai harmadkor végén alakult ki, midőn az Esztergom–Visegrádi szorost hátráló erózió következtében lassanként áttörte. Vácz határának kiváló jelentőséget kölcsönöz az, hogy talaját legnagyobbrészt finom lősz borítja, a mely tudvalevőleg kitünő termőtalaj. Fölismerték ezt már az ősnépek is, mert Vácz és környéke állandóan lakott hely volt. Jelentőségét földrajzi fekvése adta meg, de ugyanez vonta meg a korlátot is továbbfejlődésének útjában. Az ország kellős közepén, a Duna kanyarulatánál – a legtermészetesebb közlekedési vonal középpontján – a Keletet a Nyugattal összekötő vasuti fővonal közepén fekszik és látszat szerint az a rendeltetése, hogy világforgalmi góczpont legyen.
Ha egy vonalat húzunk – mondja Kohl, a kiváló földrajzi író – az Adriai tenger éjszaki végéről éjszakkeleti irányban az orosz és magyar pusztákat elválasztó kárpáti iszthmusz felé s egyet a Dunának dévény-pozsonyi kapujától délkeletre moldva-orsovai kapuja felé, akkor a két vonallal megjelöljük a főtengelyeket, a melyeken a magyar medenczének egész történelme mozgott. A Duna váczi hajlatának csúcsa közel esik Magyarország matematikai középpontjához és itt érintkeznek a legjelentősebb ellentétek, melyeket az ország belseje mutat. Magyarország egész politikai és közlekedési történelme a Dunának ama nevezetes nagy hajlása s a középhegység tengelye körül forgott, mint kerék az agya körül. (Die geogr. Lage der Hauptstädte Europa’s 249.)
498Vácz valóban hatalmas versenytársa volt Pestnek és Budának. I. Géza és Szent László királyok szerették volna az ország fővárosává is tenni, mégsem lett soha az ország középpontja. Ennek az oka épen földrajzi fekvésében rejlik. Az országot átszelő közlekedő vonalak, melyek a keleti és nyugati, az éjszaki és déli részeket összekapcsolják, a Duna kanyarulatánál találkoznak és itt metszik egymást. Az éjszaknyugatról délkeletre menő út azonban nagy kerülőt tesz, ha Váczon szeli át a Dunát, mert a közbeeső Szentendre-sziget útját állja. Váczot a középkorban a rév tette fontos várossá. Nagy baja volt a város fejlődésének az a körülmény is, hogy nincsen szabad tere, a mely egy nagy város terjeszkedéséhez feltétlenül szükséges. A váczi hegyek emelkedése már a Duna partján kezdődik és a város fejlődését meggátolja. Ez az oka, hogy a város alakja hosszú, keskeny szalag. Vácz általában mindíg elég nagy város volt és hadászatilag is nagy jelentőségre emelkedett.
