Ipar.
Ipar.
Vácz ipari életének rendszeres czéhes világa a XVI. század elején kezdődik. A magyar vargaczéh pecsétje 1503-ból ered, melyet a német vargáké követ ugyancsak e század közepén. Mikor a törökök elfoglalták a várost, lassanként megszüntek a czéhek. Csak egy czéh keletkezett 1607-ben, mikor Vácz időközben a magyarok kezén volt. A váczi czéhek keletkezése legtöbbnyire a XVII. század végére esik. Ekkor lépnek a czéhek egymásután előtérbe és csakhamar föl is virágzanak. Megélénkítik Vácz életét, megteremtik az ipart, fellendítik a város kereskedelmét, s a város fejlődésére általában nagy hatással vannak. Vácz Pest után a legnagyobb iparos-város volt Pest-vármegyében, még Kecskemétet is fölülmúlta, melynek 11, Vácznak pedig 17 czéhe volt 1761-ben. Kiváltságaikat a királytól, más városbeli czéhektől és a püspöktől, mint földesúrtól kérik és kapják. A magyar vargák czéhe után jön a német vargáké a XVII. század közepéből. Ezek után jönnek a csizmadiák 1634, a kádárok 1696, fazekasok 1698, a magyar szabók 1699, szűcsök 1699, ruhafestők 1711, szíjgyártók, nyereggyártók és csíszárok 1714, gombkötők 1718, német szabók és bognárok 1725, takácsok 1730, kőmívesek és kőfaragók 1731, borbélyok 1739, szűrszabók 1755, mészárosok 1763, ácsok 1767, asztalosok 1770, molnárok 1770, hentesek 1828. évekből keletkezett czéhükkel. Ezeken kívül Váczon még más több czéh is volt, melyeknek azonban megalakulási idejét nem tudjuk. Voltak még 518oly iparoságak is, melyek Buda és Pest czéheiben szerepeltek vidékiek gyanánt. E czéheknek vannak vidéki tagjai is, különösen az ácsoknak, henteseknek, kovácsoknak, kőmíveseknek, mészárosoknak, molnároknak, szabóknak, szűcsöknek és vargáknak. De nemcsak a környék, hanem a távolabb fekvő helyeknek, némely iparosságai is Váczra szorítkoztak. Legkiterjedtebb volt a kőmíves, kovács- és molnár-czéh, melyeknek távoli helyekről is voltak tagjai, mintegy 111 helyről. Távolabbi helyek: Abony, Alpár, Bag, Czegléd, Csömör, Esztergom, Gödöllő, Gyöngyös, Gyula, Hatvan, Hévíz, Hévízgyörk, Ipolyság, Jászberény, Kecskemét, Losoncz, Ludány, Márianosztra, Miava, Monor, Nagykőrös, Péczel, Pusztatörtel, Soroksár, Süttő, Szécsény, Szolnok, Tura, Üllő, Viske.
Az iparágak közül voltak olyanok, melyek részben a királyi haszonvételek közé tartoztak, mint a mészáros-, molnár- és serfőző-ipar. A városnak voltak malmai, mészárszékei és serfőzői, melyeket vagy kiadtak, vagy pedig városi kezelésben tartottak. Eme haszonbérletek jelentékeny jövedelmet hajtottak a város részére. Vácz nyomdászata előkelő helyet foglal el hazánk nyomdászatának történetében. Ambró Ferencz Ignácz már 1770-ben kezdte meg működését, noha szabadalomlevelét csak 1775-ben kapta. Trattner János, „Magyarországi könyvnyomtató műhelyek az 1817-dik évben” cz. czikkében azt olvassuk, hogy 3 budapesti és 4 vidéki nyomdát kivéve, 38 nyomda közül a váczi foglalkoztatott legtöbb embert, vagyis a művezetőtulajdonost, 3 szedőt és 2 nyomót. Azonfelül fióknyomdát tartott Máramarosszigeten. Napjainkban 5 nyomda működik a város területén. Továbbá ez idő szerint önálló ipart űz 25 asztalos, 19 ács, 5 bádogos, 5 bábsütő, 14 bérkocsis, 6 bognár, 13 borbély, 74 csizmadia, 43 czipész, 2 czukrász, 3 cselédszerző, 7 cseréprakó, 2 érczlapverő, 5 esztergályos, 2 fazekas, 4 fehérnemű-tisztító, 3 fésűs, 3 hajós, 11 harisnyakötő, 21 hentes, 3 kádár, 5 kalapos, 4 kárpitos, 4 kávés, 3 kéményseprő, 4 késes, 1 keztyűs, 22 kovács, 1 kőfaragó, 27 kőmíves, és építési vállalkozó, 3 kötélverő, 14 kocsmáros, 3 könyvkötő, 14 lakatos, 2 lóügynök, 13 mészáros, 15 molnár, 3 nádszövő, 3 nyomdász, 4 órás, 1 pipakészítő, 21 pék, 45 szabó, 2 szappanos, 5 szíjgyártó, 3 szitás, 9 szobafestő, 1 szűcs, 2 takács, 2 üveges, 13 vendéglős, 2 zálogkölcsönző, 3 zsibárus.
A város fejlődésének újabb irányát mutatja az egymás után keletkező sok gyári vállalat. Ilyenek Reitter Ödön kocsigyára, a Váczi Hengermalom R. T., Saxlehner András szalmahüvely-gyára, a Kobrák czipőgyár, a Horganyhengermű R. T., az Első Magyar Szövő- és Kötőgyár, Lőwinger József butorgyára, az Oberländer és Reiser czég két téglagyára, Kohn Ignácz és Fia laskagyára, Hirmann István mérőeszközgyára, Losinszky és Társa tűzhelygyára és Picot Gyula mosópor-gyára, melyeken kívül a tíz–húsz munkást foglalkoztató és jórészt villamos erővel dolgozó gyáraknak szeri-száma sincsen. Mindezekről az ipari fejezetben részletesen megemlékezünk.
