Kereskedés.
Kereskedés.
Földrajzi fekvése alkalmassá tette Váczot arra, hogy kereskedelmi várossá fejlődjék. Már nagyon korán voltak sokféle irányban szétterjedő útvonalai. Az ország bányászatát bérlő Fuggerek Beszterczebányától Váczig műútat építettek az ércz szállítása czéljából. De az útaknál is jelentősebb befolyást gyakorolt a közlekedésre és forgalomra a folyam: a Duna. Ennek köszönheti jelentőségét és virágzását a középkorban. A váczi átkelő a XVI. században egyike volt a legforgalmasabbaknak. Nagyon sok kereskedő használta. Egykorú följegyzésekből tudjuk, hogy a töröknek roppant sok jövedelme volt belőle. (Budapesti Hirlap XXIX. 171.) Még a XVIII. században is hajóhíd vitt a Dunán át a Szentendre szigetre. Az 1775. évi árvíz jege azonban (február 26-án) a hídat összetörte. Egyébként a lakosságban is megvolt a vállalkozó kedv, sok váczi polgár foglalkozott a hasznot hajtó kereskedéssel. A kereskedelmi forgalom jórészt Felső-Magyarország felé irányult, de jelentős üzleteket kötöttek Bécscsel is. A bécsi Handgrafnak 1629 augusztus 17-én tartott heti marhavásárjáról készített kimutatásában két tekintélyes váczi marhakereskedő nevével találkozunk. Az egyik Baghi Pál, a másik Kurdi Mihály. (Századok 1903, 842.) Míg a kereskedelem tárgya ebben az irányban élő állat, állati termék, gabona- és nyerstermény volt, Lengyelországgal a legszorosabb borkereskedelmi összeköttetésben állott. A váczi polgár saját termésű borával befuvarozta széles ez országot. Sőt Brassóig és Varsóig is jártak a szekerei. Az ő ajkukról hallotta először a székely a fene szót. Csereklye uram bizonyára nem az egyedüli váczi fuvaros, a ki a kolozsvári temetőben piheni örök álmát. A fuvarozás, fiakkerozás, szekerezés és talyigázás mindenkor kedves foglalkozása volt a vérbeli váczi embernek. Külön nóta is jár róla: „Kis szekeres, nagy szekeres, – Mind megissza, amit keres, – Míg a szekere odajár, – Száz forintnak végire jár.” A nagykerekű váczi talyigával, akár lovat, akár szamarat fognak belé, legfeljebb a debreczeni talyiga vetekedhetik.
Híresek voltak a vásárok is, melyeket tavaszszal (Virág-vásár), nyáron (Sarlós-vásár), őszszel (Gál-vásár) és télen (Tamás-vásár) tartottak. Ezek a vásárok igen látogatottak voltak, Komárom, Kecskemét, Gyöngyös, Jászberény, Losoncz és más távolabbi városok mesteremberei is fölkeresték. Különös keresletnek örvendettek a gyapjú- és bőrpiaczi czikkek. A vevőközönség pedig szintén igen messziről eljött szükségleteik beszerzésére. Egy-egy nagy vásár négy napig is eltartott. A hetivásárok tartását Mária Terézia engedélyezte 1761-ben. Ez idő szerint nyílt üzlete van Váczon 60 kereskedőnek és 43 szatócsnak. A hajózás és halászat is évszázados multra tekinthet vissza.
